Zebra, autós érkezik, a gyalogossal egymásra néznek, az autó lassít, esetleg villant is, jelezve, hogy látlak, biztonságban átmehetsz. A gyalogos pedig tempósan áthalad a zebrán, esetleg odamosolyog, int a kezével, hogy kösz.
Bármikor megtörténhet(ne) ez a jelenet, mégsem mindennapos jelenség az utakon. Pedig a szakemberek szerint mindenkinek jobb lenne, ha gyakoribbak lennének az ehhez hasonló apró interakciók.
Ez a rövid köszönet gyakran automatikusnak tűnhet, a pszichológusok mégis azt mondják, hogy ez a gyalogátkelőhelyen végzett mikrorituálé meglepően sok információt elárul arról, hogyan viszonyulunk egymáshoz, és milyen emberként viselkedünk nyilvános helyen.
Az egyszerű integetés mögött rejlő pszichológia
A szociálpszichológusok a „köszönőintegetést” a proszociális viselkedés egyik formájának tekintik: egy olyan cselekvésnek, amelynek célja mások javára válni, még akkor is, ha nincs közvetlen ellenszolgáltatás. A sofőr már megállt, a gyalogosnak elsőbbsége van. Senkit sem kényszerítenek arra, hogy udvarias gesztust tegyen, mégis megtörténik. Miért?
Hogy mennyire szomorúak, frusztráltak itthon a gyalogosok, kerékpárosok, annak remek bizonyítéka volt, amikor egy helyszínelő rendőr rövid, a közösségi médiában megosztott videója a zebrán átkelésnél a gyalogos és autós közötti szemkontaktus fontosságát hangsúlyozta. Ezen túl arra is kitért, hogy átkelés után mennyire jófejség, ha a gyalogos int egy köszit az autósnak. A kommentelők, de még a média is szinte felkoncolta a rendőrt, hogy ugyan, miért is kellene ezt megköszönni, hiszen ez jár.
Vitézy Dávid mellett a Kerékpárosklub elnöke is kikelt magából, úgy fogalmazva, hogy „ezért felelős a magyar balesetek nagy részéért a rendőrség is. Ezért a videóért egy kevesebb közlekedési halottat termelő országban repülne a kommunikációs vezető, a baleseti számok miatt pedig a főkapitány is”.
A mindennapi udvariasságot nyomon követő kutatók ezt a fajta viselkedést a magasabb szintű empátiával és a kollektív felelősségérzettel kötik össze. Azok az emberek, akik integetnek, általában közös térnek, nem pedig pusztán versenypályának, harctérnek tekintik a világot.
A pszichológusok az empátiát úgy írják le, mint képességet, amivel észreveszed, hogyan érezhet valaki más, majd ennek megfelelően módosítod a viselkedésedet.
Egy zebrán az empatikus emberek elképzelik a sofőr helyzetét: vár, gyerekekre figyel, aggódik, hogy elkésik, miközben próbálnak szabályosan, biztonságosan vezetni. Ilyenkor az empatikus gyalogos nem ugrik le az autós elé, és lehetőség szerint tempósan halad át a zebrán, nem ténfereg. De az autós is módosíthatja a viselkedését hasonló esetben. Például az utolsó pillanatban meginduló, az átkelést már csak pirosnál befejező gyalogos átérését is türelmesen kivárva.
Az integetés a csapatmunka szimbólumává válhat: most megálltál miattam; legközelebb talán én lassítok, vagy úgy döntök, hogy nem rohanok át az utolsó pillanatban. Az együttműködő gondolkodásmódú gyalogosok általában jobban betartják az átkelés szabályait és az együttműködést értékelő sofőrök nagyobb valószínűséggel állnak meg korábban és egyértelműen.
Hol intenek gyakrabban köszit?
Ki gondolná, hogy ebben a várostervezés is komoly szerepet játszik. Ahol a gyalogátkelőhelyek kisebb áteresztőképességűek és az út is egy, legfeljebb kétsávos, ott a gyalogosok és az autósvezetők könnyebben teremtenek szemkontaktust. Ez a fizikai közelség valószínűbbé teszi az integetést, míg a széles, többsávos utak lehetetlenné teszik ezeket a kapcsolódási pillanatokat.
Mit tesz az integetés az agyaddal és a hangulatoddal?
A pszichológia úgy tartja, hogy még a hála apró megnyilvánulásai is megváltoztathatják belső állapotunkat. Amikor valaki köszönetet mond a másiknak, az általában mindkét fél hangulatára jó hatással van. A gyalogos kevésbé érzi magát egy arctalan testnek az úttesten átkelve, a sofőr kevésbé érzi magát csupán egy jármű vezetőjének.
Ezek az érzések olyan vegyi anyagokból származnak, mint a dopamin és az oxitocin. Hatásukat nem kell katartikus tűzijátéknak képzelni, csupán halvány szikrák. Egy nap alatt több ilyen felvillanást összeszedve viszont határozottan elviselhetőbbé és biztonságosabbá teszik az napi közlekedést. Gyalogosként és autóvezetőként egyaránt.
Egyesek miért idegenkednek az integetéstől?
Természetesen nem mindenki int az utakon. Vannak, akik azzal érvelnek, hogy a sofőrök csak azt tették, amit a KRESZ előírt, azt meg egyáltalán nem kell megköszönni. Mások zavarban vannak, vagy egyszerűen nem jut eszükbe, hogy akár inthetnének is. A stressz, a fáradtság és a rossz időjárás szintén blokkolhatja ezeket az apró gesztusokat.
Apró gesztusoktól javulhat a közlekedési kultúra
A közlekedésbiztonsági kampányok általában a sebességkorlátozásokra, az alkoholfogyasztásra és a telefonhasználatra összpontosítanak. A viselkedéstudósok most azt kezdik alaposabban megvizsgálni, hogyan működik a mikroudvariasság, és milyen hatásai vannak a közlekedők biztonságára.
Bele mersz vágni?
Bárki elkezdhet tudatosan integetni. Legközelebb, amikor egy sofőr megáll, elenged, vedd fel a szemkontaktust és ints egy laza köszit. De ennek nem kell feltétlenül csak a közlekedésre korlátozódni.
