A Hockley felüljárót, amelyet 1968-ban nyitottak meg a városban gyakori dugók csökkentése érdekében, a Birminghami Városi Tanács „jelentős akadályként” írta le a jelenleg előkészítés alatt álló helyi rendezési tervben.
A tanács szerint a felüljáró, amelynek előcsarnoka három fokozott védettség alatt álló műalkotásnak is otthont ad, állítólag korlátozza a gyalogosokat, és előnyben részesíti a közúti forgalmat, amivel a rossz közérzetet okoz. Viszont ha a formálódó tervek szerint eltávolítanák, akkor lehetőséget kapnának a közeli közösségek, hogy jobban kapcsolódjanak egymáshoz. A felszabadult területen pedig újabb lakóövezeteket lehetne kialakítani.
A hatóság szerint a jelenlegi gyalogos területek és aluljárók elavultak, nehezen beláthatók, és sokan veszélyesnek tartják őket. A tanács a környéken található műemlékek miatt aggódókat is igyekezett megnyugtatni, hogy a William Mitchell szobrászművész műemlékvédelem alatt álló nagyméretű domborművének az újjáépítés részeként új otthont biztosítanak.
Az ördög sem érti, hogy miért lettek közellenségek a felül- illetve aluljárók, amelyeket anno a forgalom megkönnyítése érdekében építettek. A másik érthetetlen dolog a városi közösségi terek erőszakos kialakítása: mintha nem létezhetnének pusztán funkcionális közlekedési csomópontok, ahol senki nem kíván hosszabb időt tölteni, ellenben hasznos lenne, ha a közlekedők minél gyorsabban elhagyhatnák azokat.
Forrás: BBC
