Régi mániám, hogy akik Budapest közlekedését szeretnék ténylegesen jó, élhető, működő rendszerré alakítani, azoknak talán nem az alapvetően más elhelyezkedésű, másmilyen domborzatú, klímájú, a mi fővárosunkétól teljesen eltérő országos és regionális közlekedési rendszerelemként üzemelő Amszterdamot, Koppenhágát, Barcelonát és miegyebeket kellene példaként és inspirációként nézegetniük, hanem olyan sokkal közelebbi és sokkal hasonlóbb közlekedési funkciókkal megterhelt városokat, mint Bécs, Pozsony, Ljubljana vagy Zágráb. Ez a mánia most súlyosbodni fog, ugyanis talán életemben először kiautóztam a pozsonyi repülőtérre pár hete, amikor a lányomat vittem ki egy géphez. Innen volt ugyanis olcsó közvetlen járat Oslóba, ahová családi nyaralásra várta szüleivel belga pasija.
A nemzetközi kaland legfőbb tanulsága számomra: mekkora gyász, hogy nem tudja Budapest is olyan természetesen, hatékonyan, komfortosan megoldani repülőtere autós és egyéb elérését, mint mondjuk a szlovák főváros.
Pozsony eleve jobb helyzetből indul a reptéri logisztikájával, mint Budapest, ugyanis ebben az európai fővárosban nem egy nyomorúságos, töredezett, állandóan beduguló kétsávos "gyorsforgalmi út", majd pedig egy rövid autóút-szakasz vezet a reptérhez azok számára, akik a belvárosból vagy akár a főváros reptérrel átellenes oldaláról érkeznének. A pozsonyi M. R. Štefanik repülőtér (a névadó egy monarchiabéli csehszlovák katonatiszt és katonai pilóta) gyakorlatilag benn van a városban, lakóházak, üzletek, középületek közvetlen szomszédságában található. Akár gyalog is ki lehet sétálni a terminálhoz a városból:
De nem csak azok közelíthetik meg sokkal kiszámíthatóbban, komfortosabban, egyszerűbben a szlovák főváros repterét, akik közel laknak hozzá. A fenti térképen is remekül látszik, hogy Pozsony közúti forgalma alapvetően néhány széles, nagy sebességű tranzitútvonalra szerveződik. A várnegyed és a történelmi belváros körül található egy kb. 4,5 x 3,5 kilométer élhosszúságú téglalap, ami három oldalán leginkább a városi forgalomtól elszigetelt, több ponton kiemelt "városi autópálya", az északi élén pedig egy 2x2 sávos, széles, elsősorban a gépjárműforgalom kiszolgálására használt nagy gyűjtőút. Ezen a tranzithálózaton a város bármely pontjából minimális belvárosi forgalomterheléssel kényelmesen, gyorsan elérhető a reptér, még a Duna túlpartjáról is. Érdemes végiggondolni, hogy nálunk mondjuk a Pasarét környékéről mi lenne az optimális módja a kiautózáshoz Lisztferihegy Kettőre...
A pozsonyi reptér másik nagy csodája, hogy amikor valaki kivisz valakit a reptérre, vagy kimegy érte kocsival (ami elég életszerű dolog, talán még a legméregzöldebb biciklistálibok is beláthatják, hogy egy ilyen útra a legalkalmasabb eszköz nem a bicikli vagy a busz, tekintettel a csomagokra, bőröndökre és az erős időhöz kötöttségre), nem akarja kicsinyes parkolási csesztetéssel rontani a hangulatát az üzemeltető. A pozsonyi reptéren óránként legfeljebb 15 percre lehet ingyenesen behajtani kocsival, ami nagyon komfortos, elegáns és európai megoldás, szemben a budapesti napi kétszeri ötperces ingyenes parkolási időablakkal.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az idei kb. négymillió utassal a pozsonyi reptér forgalma az ötöde a budapestiénak, de a nagyobb forgalom önmagában nem lenne ok az ötperces stresszeltetésre a ferihegyi terminálnál sem, hiszen a közúti fogadótér is nagyobb. Mondjuk mostanában nem ötször nagyobb, mert ugye pár hónapja az érkezési szintet elegánsan lezárta az autóforgalom elől az üzemeltető, hogy még nagyobb legyen a nyomás a rokonokat a géphez kivivő vagy az értük kiautózó magyarokban...
