Hát ez meg mi a búbánat, kérdeztem magamtól, amikor a Sasadi úti buszmegállóban próbáltam leellenőrizni az információs táblán, hogy mikor is jön a buszom. A klasszikus, műanyaglap mögé dugott A4-es papírmenetrendek helyett viszont csak egy fura, fénytelen, fekete-fehér képernyőt találtam az oszlopon.
Az e-papír vagy e-ink kijelzők technológiájával először elektronikus könyvolvasókban találkozhattunk, később a polccímkéket cserélte le távolról frissíthető tartalmú e-ink kijelzős kütyükre számos nagyáruház. Most pedig a távolsági buszok megállóiban jelennek meg ilyen kijelzők nagyobb mennyiségben.
Az e-ink képernyő előnye, hogy nagyon kevés energiát fogyaszt, mert csak a kirajzolt kép vagy szöveg változásakor, "lapozáskor" fogyaszt áramot. Alapértelmezésben megvilágítása sincs, az olvashatóságot ugyanúgy az erős fekete-fehér kontraszt biztosítja, mint egy nyomtatott lap esetében. Egy kis napelemmel és egy apró akkuval egy ilyen kijelző karbantartás-mentesen üzemelhet évekig. Ha pedig egy rádiós modullal is kiegészítik a kijelzőt, a mutatott tartalom távolról, automatikusan, emberi beavatkozás nélkül frissíthető, aktualizálható. Már csak egy kérdés merülhet fel a buszmegállói menetrendnek való alkalmasságra: kibírja vajon az emberi rosszindulat megnyilvánulásait is? A kijelzőket a Volánbusz számára szállító cég, a HC Linear szerint igen: azt mondják, vandálbiztos a kütyüjük.
Biztos ami biztos, ebben a megállóban azért még papíron is kikerült a menetrend - legyen azért B terv, ha valaki nem boldogulna a kijelzővel, vagy ha mégse lenne annyira vandálbiztos az a két, lapos csavarhúzóval visszahajtható bilincs...
