A kerékpározás népszerűsége növekszik, ezzel párhuzamosan a kerékpárosok biztonsága is egyre fontosabb téma a közlekedésbiztonsági szakemberek és a közvélemény számára. Amikor egy gépjármű és egy kerékpáros ütközik, szinte kivétel nélkül a kerékpáros jár rosszabbul. Globálisan évente több mint 40 000 kerékpáros veszíti életét és milliók sérülnek meg súlyosan közúti balesetekben. Jamie Mackenzie szakértő a theconversation.com oldalon megjelent elemzése szerint ezen ütközések többségében a gépjárművezető a felelős.

A leggyakoribb ütközési okok

Mi áll tehát a jármű és kerékpáros közötti ütközések hátterében? A leggyakoribb tényezők közé tartozik, amikor a gépjárművezetők a kerékpárosok elé kanyarodnak, nem adnak elsőbbséget nekik, ajtót nyitnak előttük, túl közel haladva elsodorták őket, vagy hátulról beléjük ütköznek.

A „SMIDSY” jelenség

Az egyik leggyakoribb magyarázat a kerékpáros balesetekre az, amikor a sofőrök „odanéztek, de nem látták meg” a kerékpárost. Ezt a jelenséget néha angolul a „SMIDSY” (Sorry mate, I didn't see you – körülbelül „Bocs haver, nem láttalak”) mozaikszóval illetik. Balesetkutatók gyakran sorolják ezeket a típusú baleseteket a „looked-but-failed-to-see”, azaz a „odanézett, de nem sikerült észlelnie” hibák kategóriájába.

A kerékpárosok rendkívül érzékenyek erre, mivel kicsik, nem jelentenek biztonsági fenyegetést az autósokra, kisebbségben vannak, és jellemzően alacsonyabban helyezkednek el a sofőrök „figyelmi hierarchiájában”. Előfordulhat az is, hogy a sofőrök egyszerűen nem számítanak kerékpárosokra. Mackenzie kiemeli: „A kerékpárosok feltűnésmentesek lehetnek, de még ha láthatóak is, a sofőrök ránézhetnek, de nem 'láthatják' meg őket, mert valami másra összpontosítanak.”

Miért nem elég a figyelemfelhívás?

„Elkerülhetetlen, hogy a járművezetők időnként hibákat kövessenek el, amelyek kis híján balesethez vagy ütközéshez vezetnek.” Éppen ezért a szakértők szerint pusztán azzal, ha azt mondjuk a sofőröknek, hogy figyeljenek a kerékpárosokra és ne ütközzenek beléjük, nem fogjuk megállítani a kerékpáros baleseteket. Akkor hát mi segíthet?

Infrastrukturális megoldások

Útfelület-kialakítás és jelzések

Az infrastruktúra javítása és olyan útelrendezések kialakítása, amelyek kiemelik a kerékpárosokat a potenciális konfliktusos területeken, több lehetőséget kínál. Ez a gyakorlatban jelenthet például:

• Előretolt várakozási sávokat a kereszteződésekben, amelyek a kerékpárosokat a motoros járművek elé helyezik
• Előretolt zöld jelzést, ahol a kerékpárosoknak előbb vált zöldre a lámpa
• Kerékpárosok által aktivált figyelmeztető táblákat vizuális figyelmeztetésként
• Javított köztéri világítást a kerékpárosok jobb láthatóságáért éjszaka

Kerékpársávok korlátai

Az utakon gyakran felfestett fehér vonalak külön területet jelölnek ki a kerékpárosok számára, és Ausztráliában, valamint néhány más joghatóságban kötelező előzési távolságra vonatkozó törvények is léteznek. A kutatások azonban kimutatták, hogy a közeli előzés még mindig viszonylag gyakori, és a felfestett kerékpársávok valójában növelhetik ezeknek a veszélyes interakcióknak a gyakoriságát vagy súlyosságát.

Mit tehetnek a kerékpárosok?

Természetesen a kerékpárosok maguk is tehetnek saját biztonságuk javításáért. A javaslatok között szerepel:

• Állandóan bekapcsolt kerékpáros lámpák használata
• Élénk színű ruházat viselése
• Fényvisszaverő csíkok használata az alsó lábszárakon a természetes mozgás kiemelésére

Sebességcsökkentés: kulcsfontosságú változtatás

Ha tudjuk, hogy a hibák elkerülhetetlenek és balesetek előfordulnak, akkor az eseményeket túlélhetővé kell tenni. Az emberi test törékeny: egy 50 km/h sebességgel haladó autóval való ütközés becslések szerint 90 százalékos halálozási kockázatot jelent, míg 30 km/h sebességnél ez a kockázat mindössze 10 százalékra csökken.

A 40 km/h és 30 km/h sebességkorlátozások javítják a biztonságot mind a kerékpárosok, mind a gyalogosok számára, különösen ott, ahol sokan közlekednek gyalog vagy kerékpárral. Bár a sebességkorlátozások csökkentése széles körben támogatott a közlekedésbiztonsági szakemberek körében, több erőfeszítésre van szükség az elfogadás előmozdításához a szélesebb közösségben.

Technológiai megoldások

Az ütközések csökkentésére vagy megszüntetésére hatékony megoldást jelenthetnek a fejlett vezetőtámogató rendszerek, mint például az autonóm vészfékezés. „Ezek a rendszerek folyamatosan és gyorsan dolgozzák fel a közlekedési környezet vizuális információit.” Segíthetnek megelőzni bizonyos baleseteket, vagy csökkenthetik az ütközési sebességet emberi hiba esetén. A „dooring” balesetek – amikor a kerékpáros egy hirtelen kinyitott autóajtóval ütközik – megelőzésében is szerepet játszhatnak.

Mackenzie azonban figyelmeztet: „ezek a technológiák nem 100 százalékban hatékonyak; vészhelyzetek járművek és kerékpárosok között hirtelen is előfordulhatnak, kevés időt hagyva az automata rendszereknek a megfelelő reagálásra.” Továbbá ezek a rendszerek általában csak újabb járművekben érhetők el, és mivel az ausztrál járművek átlagéletkora több mint 11 év, időbe telik, mire jelentős hatással lesznek a kerékpáros biztonságra.

Konfliktusok teljes megszüntetése

Elkülönített infrastruktúra

A dedikált, elkülönített infrastruktúra optimális a kerékpáros biztonság szempontjából, mivel teljesen elkerüli a járművek és a kerékpárosok közötti interakciót. Ugyanakkor ez az infrastruktúra gyakran arra kényszeríti a kerékpárosokat, hogy osztozzanak a térben a gyalogosokkal – gyerekekkel, kutyasétáltatókkal, kerekesszékesekkel és babakocsis szülőkkel –, ami más biztonsági problémákat is felvethet. Ráadásul ezek a dedikált utak nem mindig jól kapcsolódnak egymáshoz, vagy „sehova sem vezetnek”, így nem mindig vonzóak a kerékpárosok számára.

Forgalomirányítási változtatások

A konfliktusok megszüntetésének másik módja a közlekedési hálózat változtatásai révén valósulhat meg. Például a kanyarodási mozgások szabályozása a jelzőlámpáknál jobb irányt mutató nyilakkal azt jelenti, hogy a sofőröknek többé nem kell maguknak eldönteniük, mikor biztonságos a kanyarodás. Ennek azonban ára van a forgalmi hatékonyság szempontjából. Mackenzie keserűen jegyzi meg: „társadalmunkban sajnos sokan többre értékelik az elvesztegetett időt, mint a közúti balesetek és sérülések költségét és traumáját.”

Felelősségi kultúra változtatása

Végső soron, ha az emberi élet és az élhetőség értékére akarunk összpontosítani, át kell gondolnunk a közlekedési hierarchiát, hogy nagyobb értéket tulajdonítsunk a legsebezhetőbb úthasználóknak. Ezt el lehetne érni olyan „vélelmezett felelősségre” vonatkozó törvényekkel, ahol egy kerékpárossal ütköző gépjárművezetőnek kell bizonyítania, hogy nem ő volt a hibás.

Mackenzie zárógondolata emlékeztet: mindannyian sebezhetők vagyunk utazásaink során valamelyik ponton. Ez a megállapítás hangsúlyozza a közlekedésbiztonság komplexitását és a minden úthasználóra vonatkozó felelősségvállalás fontosságát.