Bár az elektromos mobilitási tranzícióra csatlakozva számtalan Európában induló startup próbált maradandót alkotni az autóiparban, ezekből alig pár tudott valóban sikeressé válni. Összeszedtünk néhányat a sikeresek és az elbukottak közül, megnéztük mivel szerettek volna befutni, és ennek mi lett a végeredménye, illetve azt is, ma hol tartanak. Ha egyáltalán megvannak még.
1. Hogy ne menjen el az életkedvünk rögtön az elején, kezdjünk egy kakukktojással, ami európai is, startup is, sikeres is - még ha maga a termék nem is igazán az a világmegváltó autózás-zöldítő tömegmodell, ami látványosan meg tudná változtatni a mindennapi európai utcaképeket. A Rimac Automobili , vagy ahogy találóan nevezik, a „horvát Tesla” tényleg roppant sikeres lett. A vállalkozás 2009-ben, Zágráb mellett indult, Mate Rimac vezetésével. Mate Rimac egy régi BMW-t alakított át elektromos versenyautóvá, és közben rájött, hogy az EV-technológia sokkal többre képes, mint amit akkoriban a gyártók gondoltak. A cél eredetileg egy extrém elektromos sportautó volt — ez alapján készült el később a Nevera .
A cég saját akkutechnológiát, hajtásláncot, szoftvert fejlesztett és brutális teljesítményű elektromos hiperautóiról vált ismertté, de míg a legtöbb autóipari startup csak autót akar gyártani, addig a Rimac technológiai beszállító is lett és ma már az egyik legsikeresebb európai EV-tech cég. Nagy gyártók beszállítói, és a Bugattival, Porschéval is együttműködnek. A Rimac az egyik ritka példája annak, hogy nem feltétlenül van kudarcra ítélve egy európai autós startup, hanem lehet ezt jól is csinálni.
2. Northvolt – Közel nem ekkora sikertörténet a Northvolt, amely Európa akkumulátorreformját akarta véghez vinni. A Northvolt 2015-ben, Svédországban indult és volt Tesla-vezetők alapították. Az alapötletet az adta, hogy az európai autóipar függőségét az ázsiai akkugyártóktól - CATL, LG, Panasonic – sok szempontból fontos és hasznos lehetne enyhíteni; a Northvolt európai gyártású akkumulátorokat akart ajánlani az európai autógyártóknak. A gyártást zöld energiával tervezték megoldani, és nagy mennyiségben gondolkodtak. A szemük előtt óriási EU-s támogatások, és nagy márkákkal történő együttműködések lebegtek.
Ennek ellenére a gyors növekedés után jöttek a gyártási problémák, csúszások, és pénzügyi gondok miatt 2025-ben csődbe mentek. A kudarc ellenére technológiailag még így is hatalmas hatásuk volt az európai EV-iparra.
3. Wayve — az európai önvezető AI-reménység
2017-ben Cambridge-i AI-kutatók alapították a céget, melynek ötlete a legtöbb önvezető rendszerrel ellentétben nem nagy felbontású térképekre és szigorú szabályokra épült. A Wayve úgy gondolta, hogy célravezetőbb lenne megtanítani az AI-t vezetni, úgy, mint egy embert. Erre a kameraalapú rendszert és a deep learning-et tartották a legjobbnak, minimális előre programozott szabály használata mellett. Nekik is bejött, ma az egyik legerősebb európai AI-autós startupként tartják számon a céget, a Microsoft, Nvidia, Uber, Mercedes is a partnerük.
4. Lightyear — a napelemes autó
2016-ban, Hollandiában, egy eindhoveni mérnökcsapat projektje. Ők olyan elektromos autót akartak alkotni, ami rendkívül hatékony, könnyű és részben napenergiával működik. A Lightyear 0 valóban képes volt napi használatban napenergiából tölteni magát. Bár az ötlet jó volt, a technológia is bevált, az üzleti modellt már kevésbé hozzáértő módon alkották meg. A végeredmény túl drága volt, amit gyártani is bonyolult volt, és az érdeklődés is csekélynek bizonyult a találmány iránt. Manapság már nem autót, hanem napelemes rendszereket gyártanak.
5. Arrival — a mikrogyáras forradalom. Az Arrivel úgy vélte, a drága nagy és lassú hagyományos autógyárak helyett inkább kis helyi gyárakban, robotizált gyártással, képzelték a modern autógyártást. A futurisztikus koncepciót végül a csúszások, megnövekedett költségek, pénzügyi problémák fektették két vállra.
6. Sono Motors — a tömegek napelemes autója
2016-ban, Münchenben startolt el a cég, amely elsőre egész tuti bizniszt lőtt be magának: olcsó, praktikus elektromos autót kívántak gyártani. Napelemekkel, közösségi funkciókkal, car-sharing integrációval.
A Sion nevű modelljük kifejezetten “középosztály villanyautója" lett volna. Egyszerű, könnyen javítható, megfizethető. Itt is az anyagiak rontották el a bulit, a gyártási költségek és finanszírozás miatt leállították az autóprojektet. Ma napelemes paneleket gyártanak és a napelemes-rendszerek felé fordultak.
7, Th!nk
A norvég Think Gobal kudarcának oka valószínűleg csak annyi volt, hogy túl korán vágtak bele a villanyautó-gyártásba. A Th!nk City nevű elektromos kisautó a maga korában (2008-2012) abszolút kurrens modell volt technológiailag is, csak hát ekkor még nagyon kevés európai autóvásárló mert pénzt adni egy villanyautóért. Mire a norvég villanyautós boom igazán beindult, a hazai gyártó már kimúlt: hiába karolta fel a Ford is a projektet, a Think Global 2011-ben végképp csődbe ment, a piaci felfutásból pedig már amerikai és távol-keleti autós startupok profitáltak.
A látszat ellenére tehát Európában is pattannak ki jó ötletek, autóipari újítások a fejekből, bár a megvalósítás már ritkán sikerül jól. Leggyakrabban a pénzügyeken csúszik el a legjobbnak tűnő ötlet is; az európai startupok valahogy nem olyan ügyesek forrásteremtésben, puszta ígéretekre alapozott előrendelő- és befektető-gyűjtésben, mint az amerikaiak és a kínaiak.
