A mentőfolyosó szabálya 2012 óta érvényes Magyarországon. Elvileg egyszerű: torlódásban szabad utat kell nyitni a szirénázó mentőnek, tűzoltónak, rendőrnek. A gyakorlatban viszont valami mégis rendre elromlik. Friss felmérésünkben 134 tapasztalt járművezetőt kérdeztünk meg arról, hogyan látják ezt a helyzetet.

A jó hír: a válaszadók 89%-a állította, pontosan tudja, mi az a mentőfolyosó. A kétsávos és háromsávos alapesetben a helyes válaszok aránya is magas volt. A baj ott kezdődik, ahol a helyzet kicsit bonyolultabb. A felújítás alatt álló, szűkített sávú autópályán – vagyis pontosan ott, ahol a legnehezebb átjutni – már minden harmadik sofőr elbizonytalanodott, hogy egyáltalán kell-e mentőfolyosót nyitni.

A felmérés legfontosabb száma nem a tudásról szól, hanem a valóságról. Azok közül, akik találkoztak már torlódásban szirénázó járművel, mindössze 41% látta úgy, hogy az a szabályos mentőfolyosóban haladt át. A többség mást tapasztalt: a jármű a leállósávon ment, sávok között „szlalomozott”, vagy alig-alig tudott haladni.

Egy hivatásos sofőr válaszadónk belülről írta le, miért:

„A mentőfolyosót a torlódás kialakulásakor nem alakították ki, ezért mindenki csak akkor próbált lehúzódni, amikor már közvetlenül mögötte voltam, de nem nagyon tudott, mert egymásra álltak szorosan, így egy idő után feladtam, kimentem a leállósávra és ott mentem végig.”

Felmérésünkből kirajzolódik, hogy a probléma jellemzően nem rosszindulat. Sokan egyszerűen nem ismerik fel időben a helyzetet, így például a sziréna hangjára – tehát a legrosszabb pillanatban – kezdenek reagálni, amikor a torlódás már a legsűrűbb.

A legárulkodóbb talán ez: a válaszadók több mint kétharmada szerint a mentőfolyosó nálunk „nem társadalmi norma” . Sokan attól tartanak, hogy ha egyedül húzódnak le, miközben a többiek nem, az inkább veszélyes, mint hasznos. Így alakul ki az ördögi kör, amelyben mindenki a másikra vár.

A válaszadók egyértelműen a tájékoztatást és a figyelmeztetést részesítik előnyben a büntetéssel szemben. A legnagyobb egyetértést a technológiai megoldások kapták: az „alakíts ki mentőfolyosót” típusú, valós idejű jelzés (autópálya feletti táblákon vagy a Waze/Google Maps navigációban) a legnépszerűbb.

A szigorral kapcsolatban is árnyalt a kép: a büntetést elvben elfogadják, de nem az összeg emelésében hisznek, hanem abban, hogy a szabályszegésnek reális esélye legyen következménye – ahogy az egyik válaszadó fogalmazta, a lényeg „a lebukás kockázata”.

A mentőfolyosó Magyarországon formálisan létezik, és nagyrészt ismerjük is – működése mégis törékeny, mert a szükséges feltételek nem állnak össze egységes rendszerré. Nem új, szigorúbb paragrafusra van elsősorban szükség, hanem folyamatos tájékoztatásra, jól látható, időben érkező figyelmeztetésre, és arra, hogy a lehúzódás végre közös, magától értetődő reflexszé váljon.

Mert a tét egyszerű: minden megnyert másodperc egy életet menthet.

A tanulmány az oldalunkon itt érhető el.

Vannak még tanulmányaink! Azokat itt találod.