Ausztriában naponta átlagosan két autó ütközik fának az utakon, tíznaponta egy ember hal meg autó-fa ütközésben. Az osztrák Közlekedésbiztonsági Hivatal (KFV) tanulmánya ennek a halálos balesettípusnak az okait vizsgálja, és három alapvető gyógymódot kínál: tudatosságnövelés, az infrastruktúra optimalizálása és a szokásos sebességcsökkentés.

Az osztrák közúti baleseti statisztikák KFV-es elemzése önmagáért beszél:

• Ausztriában naponta átlagosan körülbelül két személyi sérüléssel járó „fával ütközés” típusú közúti baleset történik.
• Az ilyen balesetek aránya az összes balesethez viszonyítva – 2,1 százalék – relatíve alacsony, de a halálos kimenetelű balesetek aránya az összes halálos kimenetelű közúti balesethez viszonyítva Ausztriában szembetűnő: 9,5 százalék.
• Szomorú, de igaz: Ausztriában tíznaponta meghal egy ember a „fával ütközés” kategóriába tartozó autóbalesetben.

A KFV bizonyítékkeresésbe kezdett; a balesetek kutatóinak részletes elemzése a nyílt terepen – azaz a hagyományos vidéki utakon, az autópályák és a gyorsforgalmi utak kivételével – történt egyjárműves balesetekre összpontosított.

Elemzéseik fontos megállapításokat tártak fel az általános baleseti statisztikákkal és a nyílt országúton történt egyéb balesettípusokkal összehasonlítva:

• Sötétségi tényező: A teljes baleseti statisztikához képest az egyjárműves balesetek (fának ütközések és egyéb balesettípusok) a nyílt terepen az átlagosnál gyakrabban fordulnak elő este, éjszaka és kora reggel (este 8 és reggel 8 óra között).

• Férfi vezetői tényező: A nyílt terepen bekövetkező, „fával ütközés” jellegű egyjárműves balesetek esetében a férfi vezetők megnövekedett aránya figyelhető meg.
• Tapasztalatlansági tényező: A 25 év alatti fiatal járművezetők a fával való ütközés kategóriájába tartozó balesetek magas arányát teszik ki.
• Biztonsági öv használatának hiánya: A nyílt terepen bekövetkezett, egyedül közlekedő személygépkocsik baleseteiben a baleset időpontjában ritkábban használták a biztonsági övet – ez a súlyos felelőtlenség jele. A biztonsági övet nem használó sofőrök esetében tízszer nagyobb a balesetben meghaltak kockázata.
• Sebességtényező: A balesetek fő oka – fával vagy anélkül – az osztrák kánon szerint is általában a „nem megfelelő sebesség”. Az autó-fa ütközések különösen gyakoriak a 100 km/h-s sebességkorlátozású utakon.
• Az ittas vezetés tényezője: A nyílt terepen bekövetkező egyjárműves balesetek közül körülbelül minden ötödikben a sofőrről kiderül, hogy alkoholos befolyásoltság alatt állt, miközben az ittas vezetés az összes balesetnek csak 6,8 százalékát okozza.
• Csúszós utak tényező: A vizes úton történt balesetek száma a fának ütközések kategóriájában valamivel magasabb, mint az egyjárműves baleseteké általában.
• Infrastruktúra tényező: A vizsgált baleseti területeken hiányoznak a biztonságot növelő útburkolati jelek, különösen a tartományi úthálózattól távol eső, alacsonyabb rendű nyílt utakon.
• Ültetési tényező: A legnagyobb arányban az erdei kereszteződésekben (28,5%), majd az olyan útszakaszok következnek, ahol az úttestnek csak az egyik oldalán vannak egyes fák (körülbelül 15%), és az olyan útszakaszok, ahol mindkét oldalon vannak egyes fák vagy fasorok (körülbelül 10%).

A hivatal szerint három kulcsfontosságú intézkedés segíthet a nyílt utakon közlekedő gépkocsivezetőknek a megfelelő sebesség és a biztonságos nyomvonal megválasztásában – és a biztonságtudatosságuk javításában:

• A sebességkorlátozások csökkentése a nyílt országutakon: A nyílt terepen az autóval való ütközések többnyire 100 km/h sebességű utakon történnek – a törvényes sebességkorlátozás 100-ról 80 km/h-ra történő csökkentése évente több tucatnyi ember halálát menthetné meg az utakon.

Egyesületünk kiegészítése: érdemes lenne itt egyéb összefüggéseket is vizsgálni, hogy például a sebesség helytelen megválasztása önmagában történik-e, „simán” felelőtlen magatartás miatt, vagy egyéb tényezők is közrejátszanak-e ebben, mint például a tanulmány által is említett alkoholos befolyásoltság, a vezetői képességek, készségek alacsony szintje, a nem tudatos, figyelemelterelt vezetés, melybe tartozik a mobiltelefon használata. Érdemes azt is megvizsgálni, hogy a sebesség helytelen megválasztásának hány százaléka relatív, tehát például – amit a tanulmány is említ – a csúszós utakon történt balesetekben feltételezhetően nem abszolút gyorshajtás történt. Vagyis ezekben az esetekben sem segít az általános sebességcsökkentés. Véleményünk szerint alaposabb vizsgálat szükséges, mielőtt autósok millióinak mindennapjait teszik nehezebbé egy ilyen döntéssel. Persze a statisztikákat látva hozzá kell tennünk, hogy sürget az idő.

• Fokozott tudatosság: A vezetés közbeni gondolkodás életeket menthet. A „fiatal, férfi, nem használ biztonsági övet, alkohol” kockázati tényezők, melyek kiemelkedő arányban vannak jelen a személygépkocsival való ütközések területén, feltétlenül szükségessé teszik a fokozott tájékoztatást és a tudatosság növelését. 

• Optimalizált tájékozódási lehetőség: A tereptárgyak és az infrastrukturális iránymutató elemek megkönnyítik az útvonal követését, és javítják a kritikus területeken a láthatóságot.

Fotó: KVF