A kétszer három sávosra bővítés időszakában a KRESZ szabályai háttérbeli, mintegy irányadó szerepbe szorultak az M1-es építés alatt álló szakaszain. Rendszeresen erre járó, a közúti közlekedés ügyes-bajos dolgaira érzékeny, világlátott autósokként vettük a bátorságot, hogy az M1 mai valóságának farkastörvényeit szem előtt tartva egy reális, a forgalom biztonságát és hatékonyságát egyaránt szolgálni kívánó viselkedési kódexet üssünk össze azoknak a közlekedőtársaknak, akiket szintén erre vet az élet.
Sebesség
Az M1-es építés alatt álló szakaszain a hivatalos, táblával jelzett sebességkorlátozás alapértelmezésben 80, a lehajtóknál, sávelhúzásoknál 60 km/h. Oké - ahol ténylegesen munka zajlik, ott a 80-as, akár 60-as sebességkorlátozás is teljesen érthető és indokolt lehet egy útépítésen. Na de ahol nincs épp munka (és az M1-es lekorlátozott szakaszainak túlnyomó részén sosincs), ott valójában nem sok minden indokolja azt az útkezelői, útépítői rutint (illetve az előírásokat, amelyek ilyen szakaszokra vonatkoznak), miszerint egy normál, keskeny, kétsávos, a szembeforgalom sávjába áthúzódó előzésre is lehetőséget adó út 90 km/h-s alapértelmezett sebességkorlátozásánál is szigorúbb sebességhatárokat táblázzanak ki. Végig egy olyan úton, ahol a szembeforgalom kizárt, a két irány ideiglenes fizikai elemekkel állandóan elválasztott.
Tojik is ezekre a táblákra mindenki.
Zárójelbe tett Kötelező legkisebb sebesség táblák egy háromsávos emelkedőn
Alkalmi sebességmérést még egyszer sem láttunk az építkezés óta, de a fix traffipaxok jó része is eltűnt, vagy már eleve rég nem is működött
Az M1-es valósága a terelésekben, építési szakaszokon most úgy néz ki, hogy a külső sávban jellemzően 90-94 km/h körüli, leszabályzási sebességgel mennek a kamionok, a belsőben pedig folyamatos 100-110 km/h-s sebességgel próbál haladni a személyautók zöme. A sávváltások, előzések többségét azok a 95-105-ös tempóra beállt autók, buszok végzik, akik két kamion vagy lassan haladó egyéb jármű között átlépnek a belső sávba. Ezek előzését egyébként kevés kivétellel szolidáris türelemmel fogadják azok is, akik amúgy jóval nagyobb tempót engednek maguknak. Az általános gyorshajtás szívmelengető nemzetközi összefogással zajlik. Magyar, román, osztrák, moldáv, svájci, tök mindegy: az otthoni kultúrától függetlenül szinte mindenki egységesen adaptálódott az M1-es jelenlegi szokásaihoz.
Ezt az idillt viszonylag ritkán megzavarja egy-egy, a külső sávból egy lassabb kamiont megelőzni a belső sávba áttérő teherautó, lassabb busz (a távolsági buszok többsége is 100-110-zel nyomja) vagy félősebb személyautó. Jóval gyakoribb, hogy egy sietős és türelmetlen személyautós vagy furgonos 120-130-as, vagy még nagyobb tempója töri meg a ritmust. Ők néha nulla követési távolsággal, agresszív seggbe bújással próbálják tisztítani maguk előtt a belső sávot, esetleg előznek jobbról, végképp megijesztve a többieket és szétzilálva a jog szerint ugyan szabálytalan, de jól működő, a forgalom természetes tempójának megfelelő rendet. (Ezek a járművezetők az M1 jelenlegi legveszélyesebb használói, ha rendőrök lennénk, őket próbálnánk kiszűrni.)
Ebben az Új Világrendben attitűdünk, járművünk képessége és sietősségünk szerint háromféle biztonságos stratégiát választhatunk a túlélésre. Aki a legfélősebb, legrutintalanabb, akkor cselekszik a leghelyesebben, ha beáll egy kamion mögé, az általánosan ajánlott két másodperces követési távolságra. Nem fog ugyan gyorsan haladni, de azzal vigasztalódhat, hogy a 90 még mindig több, mint az elvileg engedélyezett 80. (Aki még félősebb, bizonytalanabb, annak azt javasoljuk, próbálja meg az M1-esen tett útjait a kamionstopok időszakaira ütemezni; hétvégén sokkal szellősebb, nyugisabb itt minden.)
Aki bátor, rutinos és haladni akar, akkor van a legnagyobb biztonságban, ha rugalmasan választja meg a sebességét és a 100-110-es, hosszabb egyenes szakaszokon akár 120-130-ra is megugró mainstream belső sávos személyautós és furgonos tempóhoz igazodik. Fontos azonban, hogy ő is mindig figyeljen előre is, hátra is! Előre azért, mert bármikor kivághat a külső sávból jóval lassabban egy előzni kívánó, de a megengedettnél sokkal gyorsabbnak lenni nem merő személyautós, esetleg egy teljesen szabálytalan, de türelmetlen kamionos. Hátra pedig azért, mert ha megjelenik egy veszélyérzet nélküli, szociopata extrém gyorshajtó a tükörben, a legbiztonságosabb mielőbb kihúzódni előle és elengedni.
Ahol tényleg barkácsolnak a mellényes, sisakos, sárga villogós jómunkásemberek az út szélén, mindig lassítsunk le! Ez biztonságos is, jófejség is, meg hát ugye eleve kötelező is (lenne)
Ha már lúd, legyen kövér: túlméretes szállítmány az egykori leállósávon. A megoldás itt is a lassú, óvatos megközelítés és az odafigyelés arra a mellette elhaladás előtt, hogy végig lesz-e erre elég helyünk
A leckéztetést, szándékos feltartást semmiképp nem javasoljuk senkinek. Már csak elvi alapon sem, hiszen ugye erkölcsileg a mi kis 100-110-ünkkel, de akár a kamionos 90-nel már mi sem vagyunk különbek a durva gyorshajtóknál. Ha szabad a klasszikus vicc eltorzításával példálóznom, igazából csak az elfogadható áron vitatkozunk azzal kapcsolatban, hogy ki a prostituáltabb kettőnk közül. Másrészt pedig azért sem jó ilyenkor nevelni próbálni, mert ha még jobban eldurran a már eleve veszélyes idióta agya, jöhet a tereléses autópályán beláthatatlan következményekkel fenyegető jobbról előzés vagy a hátulról belénk csapódás, ha nekünk kell fékezni egy kielőző kamion miatt. És ilyenkor még azzal se vigasztalhatjuk magunkat a füstölgő roncsban a mentőt várva, hogy nekünk volt igazunk, hiszen már eleve nekünk se volt igazunk, ugye.
A tényleges 80, sávelhúzásoknál, ki-behajtóknál a 60 km/h kipróbálását, hiába ez lenne a szabályos, kifejezetten veszélyes magatartásnak látjuk ma az M1-esen. Nyilván nem írhatunk le olyat egy közlekedésbiztonsággal foglalkozó egyesület kiadványában, hogy mindenkit gyorshajtásra buzdítunk, de a tényt megállapíthatjuk: aki túl lassú (a kamionoknál is lassabb) vagy túl gyors (a 100-110-es, néha 120-as személyautós többségnél is gyorsabb) akar lenni az M1 tereléseiben, az a jelenleg kialakult helyzetben egyaránt ön- és közveszélyes. Igen, aki 80-nal vagy 60-nal megy, az is: az M1-esen a szabályosságot pillanatnyilag teljesen felülírta az élet.
Hol vannak ilyenkor a rendőrök?
Ők is ott gyorshajtanak az M1 terelésében, a már említett 100-120-as mainstreammel együtt haladva. Például amikor ennek az anyagnak a vázlatát mondtam fel a diktafonra, épp megelőzött egy fényhidas, normál rendőrségi Octavia (kiégett bal első fényszóróval, hogy még mókásabb legyen az egész). Még dashcam-felvételem is van róla, ahogy szemre 120 körül elhúz mellettem, majd kiáll a Herceghalom és Bicske közötti Orlen kúthoz, kamionos pihenőidőket vagy moldáv horrorkaravánokat ellenőrizni. (Hogy én mennyivel mentem, azt nem mondhatom meg, mert a 30-cal a megengedett sebesség felett haladást természetesen nem ismerhetem el ebben a cikkben.)
A rendőrség egyébként olyannyira tisztában van a valósággal, hogy mint általában az útépítéseknél, egyfajta hallgatólagos gentlemen's agreement keretében most sem állnak ki az útépítésre sebességet mérni, gyorshajtásért büntetni. Mi még abban sem vagyunk biztosak, hogy egyáltalán a fix VÉDA-kapukat átállították a terelt szakaszokon a 130-as megengedettről a 80-asra, de azért a tisztesség kedvéért ezeken a pontokon mindig elvesszük a gázt, még a sávok között lévő, rég üzemképtelen, kibelezett, de ma is táblával előjelzett kameradobozoknál is. A tájékozatlan külföldi autósok is le szoktak lassítani ezeken a pontokon, szóval a traffipaxok térségén eleve érdemes a forgalom enyhe lelassulására eleve felkészülni.
Besorolni és besorolni hagyni
Vannak azért olyan pontok az M1-esen, ahol a sebességkorlátozó táblákra most is érdemes odafigyelni. Ezek a 80-as táblákat a fentebb már említett le-felhajtóknál mintegy előjelző 60-as korlátozások. Nem mintha alapértelmezésben itt csökkenne a tempó; a kamionok a külsőben ugyanúgy mennek itt is fix 90-es tempomattal, mint addig és azután. Aki viszont nem kamionos, a külső sávban haladva készüljön fel arra, hogy:
- hirtelen lelassíthat és kiállhat az útról a kocsi, amit követünk! Nem biztos, hogy a 12 órája vezető moldáv sofőr képes lesz időben elkezdeni indexelni és finoman lelassítani, ha csak az utolsó pillanatban veszi észre, hogy végre kimehet vécére;
- megijedhet és a fékre léphet az előttünk haladó, ha meglát egy, a benzinkútnál parkoló rendőrautót és nem tudja, hogy milyen liberális szellemiségűek is az útépítéseknél a magyar zsaruk;
- találkozhatunk egy besorolni vágyó autóssal, aki talán elég rutintalan és/vagy jóhiszemű, esetleg "akkorisbemegyekhamindittdöglünk!' mentalitású ahhoz, hogy úgy csináljon, mint aki elhiszi, hogy az elvileg az ő beengedése miatt (is) kirakott 60-as táblával bárki is törődik, és akár a gyorsítósáv nélküli becsatlakozásban is bevágjon a már az M1-esen haladók elé.
Átsorolás elfogyó sávból helyesen: a sor végigmegy a megszűnő sáv végéig és ott elcipzározza a dolgot
Az átvezetéseknél is 60-as táblák vannak, de a valós tempó száraz időben, világosban itt se nagyon megy 80 alá. Ezeken a pontokon a szintváltozásokra, a felület síkjának megtörésére kell készülni, esőben-sötétben pedig arra, hogy nehéz lesz időben meglátni, hol is kéne átbújni a túloldalra
És különben is: ezeknél a besorolási pontokon legyünk jófejek! Figyeljünk nagyon, és ha látjuk, hogy valaki bejönne, átsorolna, lassítsunk (óvatosan, miközben figyeljük, nem alszik-e mögöttünk a török kamionos), villantsunk már jó messziről és engedjük be! Majd meghálálja ezt a sors, amikor a mi pisiszünetünk után is lesz valaki, aki bennünket enged be ugyanilyen előzékenyen egy másik benzinkútnál.
Persze ha mi akarunk besorolni egy ilyen helyen, azért legyünk végtelenül türelmesek és óvatosak. A szokásosnál is alaposabban mérjük fel, elég-e a hely, az idő, a kocsink teljesítménye ahhoz, hogy egy közeledő jármű elé kanyarodva időben fel tudjunk gyorsulni legalább a külső sávos 90-es tempóra. És soha ne feledjük: akiről úgy látjuk, talán beférünk elé, esetleg nem fékez majd, ha mégsem adja ki a lóerő, mert esetleg negyedórája alszik! Az M1-en most tényleg csak akkor soroljunk be a haladó sávba, ha biztos, hogy beférünk!
Sávelhúzások, sávelfogyások
A veszélyes pontok másik csoportja, olykor 60-as táblával is előjelezve a sávelhúzások és a sávelfogyások színtere, különösen esőben-sötétben, amikor nehéz gyorsan felmérni, mi hol kezdődik vagy végződik. Az olykor hosszabb párhuzamos sávszakasszal, gyorsítósávval vagy hosszan kitartott elfogyó sávval is megáldott becsatlakozások vagy átsorolási pontok annyira nem is problémásak. Itt csak arra kell figyelni, hogy mi időben átsoroljunk, illetve hogy engedjünk másokat is átsorolni, akár elénk (lassítással), akár mögénk (gyorsítással). A lényeg, hogy a tényleges megszűnési pontnál semmiképp ne legyen mellettünk senki, mert az mindenképpen kellemetlen, akár mi felejtettünk el időben átsorolni, akár csak amellett vagyunk, aki ezt elfelejtette.
A gonosz kis sávtörések, sávelhúzások veszélyesebbek - akár közvetetten is. Még ha rutinból közlekedünk is már az M1 tereléseiben és behunyt szemmel is megtesszük azt a kis korrekciót a Hegyeshalom felé tartó irányban a bicskei lehajtó előtti éles sávtörésnél, gondolnunk kell a többiekre is! Nem egyszer láttunk külföldi rendszámos autót, amelynek talán életében először erre járó sofőrje vagy egyáltalán nem vette észre ezt a törést, és teljesen öntudatlanul került át egyszerre csak a külső sávból a belsőbe, vagy fordítva, de arra is gyakran látunk példát, hogy pánikszerű kormányrántással oldja meg valahogy a helyzetet a túl gyorsan érkező, az ideiglenes sárga csík ok hajlását későn észlelő sofőr. A lényeg itt is ugyanaz, mint a sávelfogyásnál: ne legyünk senki mellett ezeken a pontokon! Egyébként ezt is meg tudom mutatni képeken, szinte mindig pont így rontják el előttem ezt a sávelhúzást:
A fenti furgon mit sem sejtve közeledik a hirtelen, éles töréssel felrajzolt sávelhúzás felé. És a következő percben:
Hopp! Hiába az előjelző tábla, itt szinte soha senki nem a sárga vonalat követi. Ez a képen látható helyzetben akkor lenne gáz, ha lett volna valaki a furgon mellett a belsőben. Szerintem ez az M1-es legveszélyesebb pontja ma.
Sávelfogyásnál, ha zsúfolt az út, torlódik a forgalom, és mi sávunk fogy el, bátran menjünk el egészen az elfogyó sáv végéig! Ez nem pofátlankodás, hanem logikus és célszerű magatartás. A korai átsorolás feleslegesen akasztja meg, lassítja le a forgalmat, a saját szempontunkból nem is praktikus és csökkenti az út áteresztő- illetve forgalomtároló kapacitását. Ha pedig a mellettünk lévő sáv fogy el, szépen haladjunk az elfogyásig, békéljünk meg azzal, hogy pár jármű elénk kerül az elfogyó sávban, majd elegánsan cipzárazzunk be egy járművet magunk elé az elfogyó sáv végén. Ezt egyébként máshol is jó lenne mindig így csinálni, nem csak az M1-esen.
Nehéz helyzetben az elektronikus vezetéstámogatási rendszerek
A modern vezetéstámogató eszközök némelyike az M1 jelenlegi állapotában nem hogy nem sokat tud segíteni nekünk, de akár veszélyes is lehet. A hatóságok helyében fontolóra vennénk akár a sávtartó automatika használatának megtiltását is a terelésekben, mert az egymást itt-ott keresztező fehér és sárga csíkokkal ezek a rendszerek nem nagyon tudnak mit kezdeni, csak szerencse kérdése, hogy egy fehér-sárga X után végül hol köt ki az önmagát irányító autó. Íme, néhány példa azokra a helyekre, ahol csak a Jóisten tudja megmondani, merre megy majd egy modern autó magától:
A sávelhagyásra figyelmeztetés viszont hasznos lehet. Az nem baj, ha csipog, rezeg a kocsi, ha esős-ködös-sötét időben esetleg mi tévesztjük el, merre is haladnak valójában a csíkok, de fontos, hogy ne húzódjunk automatikusan a jelzett irányba, győződjünk meg róla, hogy ténylegesen merre is vezet az autó által vélelmezett vonalvezetésű ideiglenes sáv.
A sebességtartó automatika (tempomat) használatát a folyamatosan változó tempó mellett csak a szellősebb, üresebb részeken ajánljuk. A követőradarral is kiegészített rendszereket érdemes teljesen mellőzni, mert a túl nagy követési távolság, a túl korán elkezdett lassítás másokat jobbról előzésekre inspirálhat. Ami mindenképpen hasznos: az automatikus vészfékezés, a holttérfigyelés, a ráfutásos ütközésekre felkészülő, azok megelőzését segítő rendszerek. És persze az éberségfigyelés: tényleg fontoljuk meg egy pihenő beiktatását, ha megjelenik a kávéscsésze a műszerfalon, miután egy hosszú úti nap végén, sötétben bukdácsolunk az M1-es építés alatt álló szakaszán, és már nincs erőnk beszállni a belső sávért vívott harcba, de már belealudnánk a külső sávban vánszorgásba.
Ha mégis beüt a krach
Ha szerencsénk van, és csak látjuk a balesetet, az egy irányban kétsávos részeken elvileg a leállósáv nélküli részeken is kétfelé húzódással, a mentő, rendőr, tűzoltó útjának szabaddá tételével kell megállnunk (ahogy erre a felüljárókon most is kint lévő plakátok is figyelmeztetnek). Ha a kettéválasztott oldalon a külső sávban haladunk, nyilván jobbra húzódással igekezzünk utat engedni a kéklámpásoknak. A szembe-oldalra terelve is a jobbra húzódás a javasolt: itt ugyan nem fog elférni belül senki mellettünk, de legalább nem csapódik belénk olyan könnyen egy szemből érkező, elbambult sofőr.
Ha velünk történik a baj - menekülés! Minél gyorsabban hagyjuk el a kocsit, lehetőleg a külső oldalon. és sipirc utasokkal együtt a szalagkorláton túlra, le az útpályáról. A helyszínbiztosítást, a háromszög kihelyezését, az érkező egyéb járművek figyelmeztetését pedig extra-extra odafigyeléssel, mindenképpen az úton kívülről próbáljuk megoldani. A leszűkített úton a valójában alig csökkent tempó mellett az M1-es most még annál is veszélyesebb, még a baleset után is, mint amennyire a felújítás előtti időkben, már akkor is erősen túlterhelt állapotában volt.
De sebaj, türelem, már csak egy kicsit kell kibírni, talán ha négy-öt évig! Addig is készülhetünk fejben a melegebb időkre. Ha beindul a lakókocsi-szezon és nagy tömegben megjelennek a széles-lassú-imbolygó vontatmányok is, új, a mostaninál is izgalmasabb kalandokra is számíthatunk majd!
