A Budakeszi úton Budakeszi felé autózva vettem észre, hogy a közvilágítás egyik oszlopának tetején a letörött lámpatest a zsinórján fityeg. Huh, ez így érthető? Sajnos, mivel ott megállni sem lehet, nem tudtam lefotózni.
Erősen fújt a szél is, így arra gondoltam, hogy a magasról esetleg lepottyanó lámpa veszélyesen csapódna be egy autóba vagy bármibe/bárkibe. Egyből a 112 jutott eszembe, hogy felhívom őket, bár múltkor egy nyomasztóan billegő csatornafedéllel kapcsolatban a szolgáltatóhoz irányítottak, ahol inkább idegesítő kéremvárjon-zenét hallgattam hosszú perceken keresztül, majd végül emberrel nem "találkoztam", ahol bejelenthettem volna...
Azért megpróbáltam a 112-t. Pillanatok alatt felvették, vázoltam a problémát, bemondtam a címet, kedvesen rögzítették a bejelentést, fél perc alatt végeztünk. Tehát jó erre a 112!
Körülbelül másfél óra múlva jöttem ugyanerre visszafelé, izzítottam a telefonomat, hogy lassan gurulva megörökítem az út felett fityegő démont, hiszen már akkor tudtam, írok néhány sort erről itt, és csak jobb, ha illusztrálom is, de, de, de ... NEM FITYEGETT! És fej nélkül sem éktelenkedett egyetlen pózna sem, tehát nem leesett, mert lefújta a vad szél, hanem visszarögzítették. Máásféél óóraa alaatt!
Miknek nem örül az ember!? Például ha a dolgok úgy működnek, ahogy kell.