Így nézett ki az egyik első elektromos Renault-modell, a Fluence limuzin feneke az autó újkorában (nagy, de egyáltalán nem kellemetlen a szemnek):
Európában csak rövid ideig, 2011-től 2014-ig készültek a nagy testű (4,75 méter hosszú a normál Fluence-hez képest megnyújtott tengelytávú kocsi), de kis akkumulátorú (22 kWh), elsősorban városi taxinak jó villanyautók. Ma már ritka látvány az utakon, de Csehországban a minap sikerült kiszúrnom egyet a parkolóban. Szerintem eleve azért vettem észre a nem különösebben izgalmas külsejű kocsit, mert nagyon hülyén állt rajta a rendszám:
Nyilván az történt, hogy megadta magát a központi zár, vagy legalábbis a hátsó zármotor, a tulaj pedig a lehet legegyszerűbben oldotta meg a problémát: átcsavarozta kicsit a rendszámot, hogy hozzáférjen a kulcslyukhoz. És még így is jól járt, mert volt kulcslyuk! Érdekes, hogy a Renault az alapból magas felszereltségű Fluence-en így alakította ki a csomagtért-fedelet; régi képeket keresgélve a neten azt vettem észre, hogy a lemezbe süllyesztett klasszikus kulcsos zár mintha csak az elektromos Fluence-ek sajátossága lenne, a belsőégésű motoros verziónak sima a feneke. Íme, egy ázsiai piaci Z.E. Fluence kis rendszámmal, ami nem takar rá a kulcslyukra:
Ez pedig egy bontás alatt álló korai benzines Fluence Ausztráliából: egyáltalán nincs is kulcslyuk a lemezen:
Most már csak az a kérdés, miért van egyáltalán egy extra lyuk az elektromos Fluence fenekén a benzineséhez képest? Erre egyelőre nincs ötletem, de ha a jövőben összefutok egy fejlesztőmérnökkel, aki még emlékezhet erre a fura különbségre, meg fogom tőle kérdezni! Oké, nem az évszázad rejtélye ez, de most, hogy felfigyeltem rá, nem hagy nyugodni.
