Ahogy az autózás-mobilitás változásaihoz alkalmazkodva az egykori frankfurti IAA autókiállítás müncheni IAA Mobility-ként született újjá, pont úgy lett a Tokiói Autószalonból az idénre Japan Mobility Show. És így már értjük is, miért nem találkoztunk a Toyotával Münchenben: készültek a hazai pályás nagy durranásra. És tényleg nagy ez a durranás, kivittek a tokió közönségnek mindent, aminek kereke van, pickuptól holdjáróig!

Az EPU Concept egy kis méretű elektromos pickup, ami, ha tényleg sorozatgyártásba kerül, a kínai Radar RD6-nak és az egyelőre csak hibrid hajtással ígért Ford Mavericknek lehet komoly vetélytársa, már azokon a piacokon, ahol ezek a kocsik találkozni tudnak:

A dupla kabinos kisteherautó alig hosszabb öt méternél (5070 mm), de ez nem jelenti azt, hogy a kocsi lényegesen rövidebb lenne az általunk ismert platós kisteherautóknál; a képekről inkább az látszik, hogy az elektromos technikának rövidebb orr is elég. A tengelytáv viszont óriási: 3,35 méter; ez jót tesz a kabin komfortjának, de a hátra tolt kerekek dobjai jócskán leszűkítik keresztben a plató végét.

A Land Hopper koncepció egy háromkerekű, minimalista elektromos robogó, amit összehajtva az autó csomagtartójába is könnyen be lehet dobni - bár az 1,355 méter hosszú kis jármű tömegéről még nincs információnk:

Az első (mármint az első gyári) elektromos Land Cruiser koncepciója is bemutatkozott. A három üléssoros, 5,15 méter hosszú SUV az első képek alapján sem a Toyota mai formavilágára, sem a Land Cruiserek hagyományaira nem épít. A tiszta vonalvezetésű nagy szabadidőautó divatos mai stíljegyekkel rendelkezik, de a dizájnt bármely más gyártó is bemutathatta volna:

Holdjárót láttunk már a Toyotától régebben is, de ilyen kívánatos, kerekenkénti motoros high tech csodát még nem. A kétszemélyes, félméteres sziklákat megmászni is képes Space Mobility tanulmányból a Toyota állítása szerint nem lesz szériatermék, de mi azért nem lepődnénk meg, ha mégis lenne iránta akkora piaci érdeklődés (ha nem is, mint holdjáró, hanem mind quad iránt), hogy hamarabb kerülhetne gyártásba, mint akár a fent bemutatott pickup, akár a minden kemény terepességet mellőző Land Cruiser. Mintha még a gyártó is érezné ezt a lehetőséget: ha idegen bolygókra szánták ezt a gépet, miért ül benne a próbababa a gyári fotón sima földi krossz-bukósisakban?

Az alábbi robogó is mintha egy scifiből jött volna, pedig a brooklyni Infinite Machine abszolút a földi városokba szánja a Dredd bíró szolgálati motorkerékpárjára és a DMC DeLoreanra egyaránt emlékeztető, szögletes vonalú kis járművet. A P1 megjelenése állítólag nem (csak) a figyelemfelkeltést szolgálja. Az egyszerű acélvázra alumínium lemezekből szerkesztett testet könnyű gyártani és a szögletes, tankszerű gépnek még szinte jól is állnak a mindennapi városi jövés-menés kisebb sérülései. A robogó képes elérni az USA elővárosi útjain jellemző 55 mérföldes (88 km/h) sebességet, hatótávolsága városban csaknem száz kilométer egy töltéssel. Ahogy ez már az ilyen látványos amerikai startup-járműveknél lenni szokott, az első gyártási kontingest a vevők látatlanban lekötötték: simán befizették az ezer dolláros beugrókat a tízezer dolláros, kb. 3,6 millió forintos árra - pedig, ha csak a P1 villanyrobogó funkcionális értékét nézzük, ez azért nem kis pénz egy ilyen egyszerű kis járműért. De a vevők nyilván nem ezt nézték, hanem a dizájnt, ami tényleg lenyűgöző:

A