A francia közlekedésbiztonsági felügyelőség a „Docteur est-ce grave si je conduire?” (Doktor úr, komoly a baj, ha vezetek?) című új prevenciós kampányában felveti annak lehetőségét, hogy a vezetésre alkalmatlannak ítélt hozzátartozót be lehet jelenteni a hatóságoknak. „A bejelentés kényes kérdés” – ismeri el a hatóság, mielőtt elmagyarázná az eljárást: szülő vagy rokon bejelenthet egy másik személyt, akit nem tart biztonságosnak a vezetésre. Miután elküldte a bejelentést részletező levelet vagy e-mailt a prefektusnak, az intézkedhet, határidőt szabva az érintett személynek egy orvosi alkalmassági vizsgálatra. Az orvosi véleménytől függően a hatóságok felfüggeszthetik a jogosítványt, vagy korlátozásokat (éjszakai vezetés, autópályán való vezetés tilalma stb.) írhatnak elő.
A témával foglalkozó francia 20 Minutes magazin olvasói körében felmérést végzett, mely szerint megosztó az eljárás. Egyesek hallani sem akarnak a feljelentésről. „Én inkább az illetővel való párbeszédet támogatom. A feljelentés nagyon egészségtelen és kontraproduktív” – mondja Cédric.
Béatrice lelkiismereti válságba került, amikor úgy látta, ideje tenni valamit az apja makacssága ellen. De ő inkább egyedül cselekedett. „Nem volt könnyű, többször is fel kellett vetnem a témát, mígnem egy nap túl veszélyesnek ítélték. Elvittem egy szerelővel ’javíttatni’ az autóját.”
Ugyanez az érvelés vonatkozik Alainra is, aki azt mondja, inkább „ellopja a papírokat és a kulcsokat” egy olyan ismerősétől, aki veszélyes sofőr, minthogy feljelentse a hatóságoknál.
Ezzel szemben más olvasók hasznosnak találják a rendszert. „Ha néhány évvel ezelőtt tudtam volna róla, én is megtettem volna” – így Alphonsine, aki nagyapjával kapcsolatban került ilyen helyzetbe. „Mozgássérült volt, és már nem tudott járni. Ennek ellenére még mindig vezetett, és évente többször is megtette az utat Lille-ből Nizzába. Vajon képes lett volna vészhelyzetben reagálni vezetés közben?
Marc kénytelen volt ezt a jelentési eljárást alkalmazni, és nem bánta meg. „Az édesanyámért tettem, itt volt az ideje. Gondjai voltak a sebességváltással, és a belehajtott a telkünkbe.”
Visszatekintve néhai édesapja vezetésére, Jean-Pascal nem tudja nem támogatni a kampányt. „Apám 83 éves koráig vezette a járművét. Alig hallott, nem látott jól, ezért nagyon veszélyesen vezetett. Például képes volt 15 km-t is megtenni második sebességfokozatban anélkül, hogy észrevette volna, vagy simán bekanyarodott egyirányú utcába szemben.”
A francia Nemzeti Tárcaközi Közlekedésbiztonsági Megfigyelőközpont 2022-es adatai szerint az idősebb sofőrök „nagyobb eséllyel felelősek a halálos balesetekért, mint a többi sofőr”. Ugyanakkor „a vélhetően vétkes idősek száma egymillió ilyen korú lakosra vetítve 75 éves kor után megegyezik a 25-34 évesek hasonló arányával, és alacsonyabb, mint a 18-24 éveseké. Ugyanakkor a 75-84 évesek esetében a vélelmezett vétkesség kockázata kilométerenként meghaladja a 25-34 évesekét, a 85 évesek és idősebbek esetében pedig a 18-24 évesekét”.
„A feljelentés engedélyezése helyett bölcsebb lenne bevezetni egy kötelező időszakos orvosi vizsgálatot, mely hivatalossá tenné, vagy sem, hogy a járművezetők vezetésre alkalmasak-e vagy sem” – mondja Alexandre. Bár 14 uniós ország előírja az úrvezetők számára, hogy bizonyos életkor elérése után kötelező vizsgálaton kell részt venniük, az Európai Parlament idén elutasította az általános kötelező orvosi vizsgálat elvét.
