Nyelvvizsgázni vittem a lányom a British Councilhoz a Madách utcába. Tudom, hogy bűnös vagyok, de az esős-taknyos napon, pontosan időre, 50 kilométerre nem vonattal meg békávával vagy biciklivel indultunk el, hanem a kis villanyautónkkal, tehát a budapestiek életére rontó undorító vidéki autósként. És nem is maradt el a büntetésünk!

A magamfajta gonosz autósok elleni csapdákat (a forgalmat szándékosan bonyolító, logikátlan egyirányúsítások, a helyi lakosok számára fenntartott, Behajtani tilos táblákkal, kamerákkal védett kvázi gyarmatosított utcák, megállási, várakozási tilalmak, stb.) kerülgetve az egyetlen opció az Andrássyról a Székely Mihály utcán át a Király utcába behajtás, majd a Rumbach Sebestyénre fordulás volt a helyszín megközelítésére. A Király-Rumbach sarkon viszont ebben a helyzetben találtam magam:

Balra nem mehetek, mert a lomtalanítást végző kukások konkrétan elbarikádozták az utat. Egyenesen nem mehetek, mert arra csak a helyi lakosok hajthatnak ki az einstandolt utcaszakaszon a Károly körútra. És vissza sem mehetek, mert az egyirányú Király utcában tolatni tilos. Sakk-matt.

Elmormoltam egy karácsonyi jókívánságot, és a mögöttem szintén csapdába eső kollégát követve végül visszatolattam pár tucat métert az első szabad parkolóhelyig. Bekísértem a lányom a vizsgahelyszínre, változatos végtagtöréseket kívántam neki, visszasétáltam a kocsihoz, és utána már csak pár percet kellett várnom, amíg végre az előttem csapdába esett teherautós és BMW-s is döntött és kimehettem a Behajtani tiloson, kamerán át a Károly körútra:

Most várom a levelet meg a csekket. És már azt is tudom, kivel próbálom majd megetetni ezeket, ha tényleg lesz pofája kiküldeni az önkormányzatnak!