A káromkodás, a dudálás, a tolakodás vagy a mások indokolatlan lassítása (büntetőfékezés): megszokott viselkedési formák a közúti közlekedésben. És nem csak a karácsony előtti hektikus időszakban, amikor az utolsó ajándékokat is meg kell venni, és az ünnepi bevásárlásokat is el kell intézni. Szubjektíven gyakran az az érzésünk lehet, hogy az agresszív viselkedés általánosan eluralkodott az utakon. Vajon igaz ez? Hogyan viselkednek az emberek stresszes közlekedési helyzetekben? A Német Közlekedésbiztonsági Tanács (DVR) megbízásából reprezentatív online felmérést készült erről, ezer közlekedő megkérdezésével.
Lökdösődés és tolakodás
Ha valaki túlságosan szorosan követi az elöl haladót, a megkérdezettek 27%-a szándékosan lassít válaszul. A járművezetők mintegy 21%-a azt állítja, hogy ideges lesz, és felgyorsít, még akkor is, ha alapvetően nem akart sietni. A 30 év alattiak gyakrabban számolnak be erről, mint az idősebb vezetők. Körülbelül 14% mondta, hogy ilyen helyzetben düh támad bennük, és rövid időre erősebben rátaposnak a fékre (tulajdonképpen ez is büntetőfékezés, még ha nem is előzéssel és bevágással kezdődik).
Reakciók egy lassabb jármű mögött
Ha az autópályán lassabb jármű mögött kell haladniuk, és nincs azonnali lehetőség az előzésre, a válaszadók 19%-a azt mondja, hogy néha egy kicsit közelebb hajt, hogy jelezze, hogy előzni akar. További 13% mondta, hogy néha jobbról előz (ez Németországban tilos, kivéve, ha dugó van és 80-nál lassabban haladnak a sorok). Mindkét állítás leginkább a 30-44 évesekre igaz. Amint lehetőség adódik az előzésre, 8%-uk egyértelmű gesztusokkal jelzi, mennyire bosszús és dühös (milyen szépen fogalmaz a tanulmány, amikor a beintés helyett "egyértelmű gesztusok"-at említ!).
Az agresszió megfékezése
Milyen intézkedések segíthetnek az agresszió megfékezésében? A válaszadók közel kétharmada (63%) úgy véli, hogy az agresszióval kapcsolatos vétségek szigorúbb következményei, például pénzbírságok, pontok vagy vezetéstől való eltiltás formájában segíthetnének a közúti közlekedésben tapasztalható agresszió visszaszorításában. A válaszadók mintegy fele úgy véli, hogy az efféle viselkedés tettenérése esetén a kötelező képzés megfelelő intézkedés lehetne. 39% szerint a gyakoribb ellenőrzések és a nagyobb rendőri jelenlét csökkenthetné az agressziót az utakon.
(Itt is egy megjegyzés: mi a képernyőhasználatokkal kapcsolatban készítettünk alapos tanulmányt. Abból egyértelműen kiderült, hogy a válaszadók nagyon kritikusak és szigorúak másokkal szemben, bele sem gondolva, hogy a szigorítás rájuk is vonatkozna, pedig trükkös keresztkérdésekből kiderült, hogy a szigorítás követelők egy része ugyanúgy vétkes, mint akiket elítél.)
A válaszadók mintegy harmada úgy véli, hogy a következő intézkedések segíthetnének: fokozott közlekedésbiztonsági és mobilitási oktatás az iskolákban (34%), a járművezetők képzésébe egy „agresszióról” szóló kiegészítő modul beillesztése, mely a tapintatos és figyelmes viselkedésről ad tájékoztatást (33%), sebességkorlátozások (például 30 km/h városi területeken, 80 km/h vidéki utakon, 130 km/h autópályákon) (33%), valamint több oktatás a médiában és a közösségi hálózatokban, hogy felhívják a figyelmet a közúti közlekedésben tanúsított tapintatos és figyelmes viselkedésre (32%). 21% úgy véli, hogy az automatizált járművek csökkenthetik az agressziót az utakon (ami valószínűleg igaz, viszont még évekig, évtizedekig sci-fi valós megoldás helyett).
Előttem ne legyél szabályos, jó?
A tanulmány elemzésében kiemelik: riasztó, hogy a megkérdezettek majdnem fele (45%) azt állította, hogy bosszankodik, ha valaki előttük szigorúan betartja a sebességkorlátozást. Itt vége is a hivatalos német elemzésnek - nekünk viszont még lenne egy zárszavunk.
Európa-szerte egyre több az indokolatlan, betarthatatlan sebességkorlátozás, mely – leegyszerűsítve – kétféleképpen valósul meg: lokális vagy elvi szinten. Lokálisan, amikor az adott út kezelője a biztosra megy egy szakasz sebességkorlátozásának meghatározásakor. Egy balesetkor felmerül(hetne) az út kezelőjének felelősége is – viszont ha egy 90-nel simán bevehető kanyarnál is kiteszik a 70-es vagy akár 60-as táblát a probléma "letudva", utána pedig lehet szörnyülködni azon, milyen felelőtlenek a járművezetők, amiért nem hajlandók értelmetlenül lassan haladni.
A másik tendencia a közúti közlekedés sokszor indokolatlan általános lelassítása különböző, gyakorta alá nem támasztott érvekre, az esetleg bekövetkező baleset következményének enyhítésére, csak időszakosan létező veszélyforrásokra hivatkozva. 30-as korlátozás a sok biciklisre hivatkozva széles, néptelen utakon ősztől tavaszig, fontos tranzitútvonalak sebességének lekorlátozása az út fő funkciójának figyelmen kívül hagyásával, pár méteres aktív munkaterület előtt-után útépítésekre hivatkozva hosszan-hosszan kitáblázott útszakaszok: aki vezet, tudja, hogy van ez.
Az indokolatlan korlátozások sokasága pedig azt eredményezi, hogy az autósok frusztráltabbak lesznek, általánossá válik a szabályszegés, azok a korlátozások pedig, melyeket tényleg komolyan kellene venni, már nem érik el az ingerküszöböt. Egyszerű azt mondani, hogy a szabályokat be kell tartani, de azokat úgy kell(ene) megalkotni, hogy ne korlátozza, lassítsa indokolatlanul a közúti közlekedésben résztvevőket.
