Az M5-ös autópálya egyik pihenőjében próbáltam segítséget nyújtani egy lerobbant, 1.9 TDI motorral szerelt Volkswagen Passat tulajdonosának. Először naivan azt hittem, hogy egy ilyen golyóálló technikával a motorháztető alatt hatalmas balszerencse lenne egy ideiglenesen sem orvosolható probléma, ám én azzal számoltam, hogy az autó szakszerűen és rendszeresen karbantartott. Mint kiderült, a szorult helyzet oka nem a pech, hanem az autó hihetetlenül rossz műszaki állapota volt. Egyrészről már az is felfoghatatlan, hogy milyen vizsgabiztos és miféle juttatásért cserébe engedte ezt az autót át a kétévente esedékes műszaki vizsgán, másrészről azt sem igazán értettem, hogy miként volt képes egyáltalán eljutni ez az autó az említett autópályapihenőig. Jöjjenek hát az érdekes részletek a motortérből, a képcsokor végén pedig természetesen azt is leleplezem, hogy mi volt az akut probléma, ami miatt az autó mozgásképtelenné vált.
Az első kiemelt részlet a motorháztető nyitókallantyúja. illetve pontosabban annak hiánya, hiszen aligha lehet ezt a kérdéses állapotú kábelkötegelőt valódi nyitófülnek nevezni. Ez azonban még akár egy inkább kreatív megoldás is lehetne, amennyiben egy szép állapotú motortérben találkoznánk vele, kizárólag arra az időre, amíg meg nem érkezik az egyébként filléres cseredarab az alkatrészboltba.
Ezen a fényképen már egy jóval komolyabb probléma látható, a megoldás pedig ideiglenesen sem lenne elfogadható. A szelepfedél tetejéről érkező gumicső eredetileg a kartergáz szívócsonkba történő visszavezetésére szolgálna, hogy a dugattyúgyűrűk mellett kiszökött - hibátlan állapot esetén minimális mennyiségű - nyomás és égéstermék úja feldolgozásra kerüljön. Ha azonban túlságosan kopott a motor, akkor a kartergáz olyan mértékű, hogy kinyomja a hengerfejben lefolyó motorolajat is a felső csövön. Ezt az olajat viszont a képen látható palack segítségével gyűjtötte össze a Passat tulajdonosa, így ahelyett, hogy elégetné a motor, néhány száz kilométerenként vissza lehet önteni az autóba.
Remélem, hogy magától értetődő: ilyet nem szabad csinálni
Először is a képen látható módszer nem oldja meg a problémát. A hiba ugyanis ilyenkor nem az olajfogyasztás, amit részlegesen kiküszöböl a palack, hanem a motor kopottsága, ami csak rosszabb lesz a normál használattól is, hát még ha a használt, kiköpött motorolajat töltögetjük bele vissza újra és újra. Másrészről így az autó folyamatosan engedi ki a levegőbe a szűretlen, mindenféle feldolgozás, katalizátorokon átvezetés nélküli égésterméket, ami a kopott motornak köszönhetően jóval környezetszennyezőbb a megszokottnál.
A következő állomás lényegében az autó teljes vákuumrendszere. Ebből elsősorban a vákuumszelep szúr szemet, ami szokatlan helyen, a légszűrő tetején végzi a munkáját. Legalábbis részben, hiszen minden olyan cső ki lett iktatva, le lett vakolva, amely nem az autó működéséhez szükséges abszolút minimumot szolgálja.
Persze, ami nincs az autóban, ahhoz hiába is menne vákuumcső. Ilyen például a Passat EGR rendszere, amely a korábban már említett kartergáz visszavezetésére és szűrésére szolgálna. Jól látszik, hogy ez egy az egyben hiányzik az autóból. Ennek helyét egy erre a célra tervezett "pótalkatrésszel" zárták el, ami meglepő, hiszen a motortér többi részén a hasonlóan illegális módosításokat teljesen házilag kontárkodták oda, így legalább nem fizettek azért, hogy az autó rosszabb legyen. A szívócsonkra hegesztett csőcsatlakozás azonban már tipikus példa a háztáji kókányolásra, ennek a részletnek azonban még a szerepét is nehezen tudom értelmezni, hiszen a szívócsonkban a turbó miatt komoly nyomásnak kellene lennie, amit nem szabad csak úgy kiengedni a motortérbe, ha azt akarjuk, hogy kellő mennyiségű erőt adjon le a motor.
Amit eddig láttunk az sajnos még csak a jéghegy csúcsa. A Passat motorjának műszaki állapota ugyanis nem jelent közvetlen életveszélyt a többi közlekedőre nézve, ám egy kicsivel feljebb pillantva kiderül, hogy a fékfolyadék tartályát átlátszó rakasztószalag tartja össze. Ez arra utal, hogy a Passat fékrendszerét is a korábban látottakhoz hasonló szakértelemmel javították, ezen a ponton pedig már eléggé egyértelmű, hogy miért jelent veszélyt a közlekedés során az autó.
Sajnos ezzel azonban még nincs vége a közvetlen veszélyforrásoknak, a motortérben ugyanis mindenütt állt az olaj és az összes különböző folyadék, a kábelek pedig szakadtan szigeteletlenül, ráadásul sokszor céltalanul, törött csatlakozókkal a végükön várták a sorsukat a hűtőfolyadék- illetve olajtócsákban. Remélem minden olvasónk számára egyértelmű, hogy ez mennyire tűzveszélyes, csak a szerencsén múlt, hogy ez az autó ezzel a kábelköteggel nem lángokban állt meg az autópálya szélén.
Az olaj ugyanis konkrétan mindenhonnan folyt, több helyen törött volt a szelepfedél, lejjebb látványosan szivárgott a hengerfejtömítés, illetve a töltőlevegő-hűtő és annak csövei is minden illesztésnél olajpárásak voltak. Ez utóbbi tünet arra utal, hogy a turbó is hordja már az olajat. Valószínűleg ez csak a töredéke a szivárgásoknak, a motortérben ugyanis annyi olaj volt, hogy esély sem lett volna egy komoly motormosás nélkül megállapítani, hogy hány további helyen folyik a kenőanyag.
A teljesség érdekében, mielőtt még elárulom, hogy ez a motor pontosan miért hagyta cserben a tulajdonost az autópálya szélén, érdemes megmutatni a zavaros, koszos hűtőfolyadékot és az egyértelműen lerakódásokkal teli kiegyenlítőtartályt is. Fontos azonban megjegyezni, hogy a fent látható rengeteg, nagyon komoly és legalább ennyire veszélyes hiba, valamint az egyértelmű kopás és kompresszióhiány ellenére is működött a motor, amit a konstrukció elpusztíthatatlan hírnevét ismerve is lehetetlennek gondoltam volna.
És hogy mi okozta a végzetes hibát? A rezonancia, illetve a korábbi javításokkor a motor rendszerként történő értelmezésének teljes hiánya.
A turbó olajzását ugyanis a mérnökök egy a motortér egyik oldaláról a másikra tartó, hosszú acélcsővel oldották meg. Ez a cső egy nehezen elérhető helyen, a tűzfal és a motor hátulja között kerüli meg a blokkot, ráadásul a gyártáskor több ponton is a motor különböző alkatrészeihez rögzítették. Ha valaki nem érti, hogy mely megoldás pontosan mi célt szolgál a motortérben, akkor könnyedén azt hiheti, hogy ezek a rögzítések csak tovább bonyolítják a cső ki- és beszerelését, így az eltávolításukkal, illetve a cső útjának leegyszerűsítésével javítanak a motoron. Ennek a Passatnak a motorterében is ez történt, a csövet a szelepfedél felett vezették el, látványosan háztáji hajtogatással. A cső különös útja és nehezen elérhető rögzítései azonban a rezonancia feszítő hatásának csökkenését szolgálják, ha ugyanis kizárólag a két végpontnál fogatjuk fel a csövet, akkor az a folyamatos remegés hatására egy idő után egyszerűen el fog repedni, ez történt az út szélén rekedt Passat esetében is.
A "csőtörés" után az autó már nem csak a korábban látott műanyagflakonba szóra az olajat, hanem a turbó olajzócsövén keresztül a földre is. Így amellett, hogy jóval gyorsabban fogyott el belőle az újratöltések után ismét a motorolaj, nem is maradt mit visszaöntögetni a palackból, olaj nélkül pedig nem tudta tovább folytatni az útját az autó.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ami itt látható, azzal már alapvetően el sem szabadott volna indulni.
Lehet a műszaki vizsgáztatás rendszerére, vagy épp a vizsgabiztosra mutogatni, rosszabb esetben csodálni a motort és a technikát, hogy ilyen mostoha körülmények között, ennyi kontárkodás után is tudta mozgatni az autót, ám itt nem ez a tanulság. Itt azt kell megérteni, hogy a közlekedés nem játék, nem véletlenül vannak a szabályok, a vizsga, és az előírások. Félreértés ne essék, nem baj, ha valaki öreg, vagy netán olcsó autóval jár, nem állítom, hogy akinek nincs pénze új autóra, az vegyen inkább BKK bérletet. Mindennek van viszont egy határa. Ez a határ pedig az autó szakszerű fenntartása, amit igenis ki kell tudnia fizetni annak, aki részt kíván venni a közúti közlekedésben. A karbantartásokon és javításokon a fent látható módon spórolni ugyanis ön- és közveszélyes, nem kell közlekedési szakértőnek lenni ahhoz, hogy mindez egyértelmű legyen. Szerencsére ez a konkrét autó nem folytatta az útját ebben a formában, jó eséllyel ez a lerobbanás a Passat szomorú története végét is jelenti. Fontos azonban tudni, hogy amit fent láthattatok, arra nincs kifogás. Egy ilyen autóval nem szabad közlekedni, nem szabad utasként beleülni, és nem szabad támogatni senkit, aki úgy gondolja, hogy ez rendben van. Minden közlekedő közös érdeke, hogy ne találkozzunk ilyen katasztrofális állapotú autókkal az utakon, és hogy senki se javítson járműveket, aki hajlandó ilyen munkát kiadni a kezéből.
