A történet egy éjjeli, hosszabb utazáson kezdődött, amikor a 2000 elején gyártott Audi A6 Avantommal országúti körülmények között faltam a kilométereket. A megbízható dízelmotor kellemesen monoton morajlása töltötte be az utasteret, az új lámpatestek friss foncsorairól visszaverődve pedig szinte nappali látási körülményeket varázsolt a halogénizzók aranyszínű fotonáradata. Aztán egy szembejövő közeledett, ezért visszavettem a reflektort és valami nem stimmelt, nem volt elég fény az úton. Félreálltam, és az autó elé sétálva konstatáltam, hogy kiégett a jobb első tompított projektorában található izzó. Alapesetben még talán el is gurultam volna így hazáig, ám már két alkalommal is jártam úgy az autóval töltött 30 ezer kilométer során, hogy a bal első tompítottat elveszítettem egy nagyobb kátyúnál, érintkezési hiba miatt, majd a kábelek megmozgatására tért vissza a fény.
Éppen ezért nagyjából tíz kilométer múlva megálltam az első éjjelnappali töltőállomáson egy izzóért.
Teljes nyugodalomban szétszereltem az autó motorterét annyira, hogy hozzáférjek a lámpatest belsejéhez, majd a szakadt izzószálas, H1 foglalatos égővel becsattogtam a pulthoz. Az idős kasszás a kiégett izzóra pillantva fáradtan csóválta a fejét: ilyennel sajnos nem tud szolgálni, a teljes személyautóba való izzóválaszték kimerül a H7 és H4 foglalatosokkal, illetve a kisebb jelzőizzókkal, egyedül teherautóhoz tartanak H1-et.
Összeszereltem tehát az autómat, és továbbindultam. A következő töltőállomáson már okosabb voltam, főleg hogy ez a kút nem tartozott nagyobb töltőállomás-hálózathoz, így elvárásaim sem voltak a hellyel szemben. Még a szétszedés előtt besétáltam és megkérdeztem, hogy akad-e H1 foglalatos, 12 voltos izzójuk. A pultnál a hölgy azt válaszolta, hogy nem tudja, nem ért hozzá, de ha behozom a kiégett izzót, akkor meg tudja nézni. Próbáltam ezt megelőzni, de sajnos én sem a pult mögé, sem pedig a raktárba nem mehettem be, a hölgy pedig nem akarta a teljes kínálatot kipakolni az asztalra a pult alól. Ezért két extra kérdés után beadtam a derekam, ismét kioperáltam az izzót az autóból. Kiderült, hogy még teherautóhoz sincs ilyen izzójuk, nemhogy személyautóhoz. Ekkor már végképp túl akartam járni a rendszer eszén, össze sem szereltem a motorteret. Egyszerűen beraktam a légszűrőhöz vezető csöveket és a lámpatest belső burkolatait, valamint a kiégett izzót az anyósülésre, és eldöntöttem, hogy ott roha... akarom mondani, hogy jó lesz ez így hazáig.
Szerencsére nem jött elő a korábban már tapasztalt érintkezési hiba a visszalévő nagyjából 200 kilométeren, így hajnali négyre gond nélkül hazaértem és kialudtam magam a hosszú nap után. Ébredés után azonnal, szombat reggeli délután 1 órakor ültem vissza az autóba, hogy befejezzem, amit előző éjjel elkezdtem, immár a nagyvárosban. Elsőre még át is villant az agyamon, hogy elugrok a legközelebbi bevásárlóközpontba, és ott veszek izzót, ám végül úgy döntöttem, hogy azt a pár száz forint felárat megéri az időm, inkább a sarki töltőállomás felé vettem az irányt.
Teljes magabiztossággal sétáltam be a jövendőbeli H1-es izzómért, így hideg zuhanyként ért a pénztárostól kapott válasz, amikor kikértem az árut: "Az mi?" Először azt hittem, hogy kandikamera van az üzletben, ezért félig-meddig poénos hangsúllyal körülírtam: "Tudja, az a kis üvegburokkal körbezárt fémszál egy foglalatban, amit arra használunk, hogy lásunk és látsszunk az éjszakában az autóinkkal." Szerencsére a pult mögött álló hölgy nem vette sértésnek a humoromat, mosolyogva, udvariasan levett a polcról egy H7 és egy H4 foglalatú izzót, majd így felelt: "Nekünk ez a kettő van, olyannal viszont, hogy H1, én még nem találkoztam." Én erre beletörődő sóhajtással közöltem, hogy akkor tárgytalan, ám ekkor olyan választ kaptam, amire álmomban sem számítottam volna:
"Mások ezt szokták vinni, miért nem jó ez az izzó?"
Udvariasan elmagyaráztam a H7-es izzót felém nyújtó hölgynek, hogy a foglalat különbözik, majd elkezdtem gondolkozni: vajon velem van a probléma? Netán az autómmal? Kiderült, hogy egyáltalán nem: legalább 50 modellt dobott fel az első Google keresés a Saaboktól a Volvókig, amelyek ilyen izzókat használnak. Kiderült, hogy ez a harmadik leggyakoribb tompított izzó, ráadásul éppen 15-20 évvel ezelőtt volt igazán gyakori, pont abban a korszakban, amikor a Magyarországon jelenleg futó autópark derekát gyártották. Többek között Volkswagenek, BMW-k, Nissanok és Hondák is ugyanazt a megoldást kapták annak idején, mint az én Audim. Ekkor döntöttem el, hogy ezt a sztorit meg fogom írni.
Végül a bevásárlóközpont felé tartva még egy töltőállomásra begurultam, ám ott már a következőképp vezettem fel a dolgot: "Én azt hittem, hogy ez egy egyszerű kérdés lesz, ám az előző három kúton nem tudtak segíteni: egy ilyen izzót esetleg tudnék itt vásárolni?" Majd átadtam a furcsán néző kutasnak a kissé megfeketedett, lógó szálas H1-et. A férfi inkább rám nézett furcsán, mint az izzóra, majd így felelt: "Nem értem, van ennek valami különlegessége? Mert nekem csak egy hétköznapi H1 izzónak tűnik." Amikor mondtam, hogy nincs itt semmi extra, akkor néhány másodperc alatt háromféle márka termékét tette le elém a pultra, hogy ezek közül tudok választani.
Kicseréltem az izzót, azóta pedig minden töltőállomáson megkérdezem, ahol éppen nem tartom fel ezzel a sort, hogy van-e ilyen izzójuk polcon. A tapasztalatom eddig, hogy még a legnagyobb töltőállomás-láncokon sem egyértelmű az ilyesmi, a kisebb, független kutakon pedig eddig nulla százalékos a sikerrátám.
