A világ végéig belátható másfél sávos mellékút, kiváló látási viszonyok, nappali fény - de ez sem segít, ha a kukoricatarlóról érkező őzeket kell észrevenni. Az őszi-téli viszonyokra evolúciósan kifejlesztett rejtőszín segít elbújni az őzeknek a ragadozók elől megfelelő környezetben, de a járművezetők számára is alig észlelhető a barna háttérben az út felé vágtató barna csapat:
Amikor egyáltalán észrevettem őket szinte az orrom előtt, hiába fékeztem: a nyálkás-nedves út nem segített gyorsan megállni. Csak csúsztam tovább, alig csökkent az ABS-t is nélkülöző öreg pickupom sebessége. Az utolsó őz viszont jól reagálta le a dolgot, így csak egy emlékezetes majdnem-tragédia maradt a kalandból, no meg bennem a döbbenet, hogy ennyire észrevétlen tud lenni egy ilyen viszonylag nagy, gyorsan mozgó csapat is megfelelő háttér mellett. Azóta itt nyilván mindig lassabban megyek, jobban figyelek, a fedélzeti kamera felvételét pedig megpróbálom megmutatni minél több vezetőnek, hadd lássák ők is, mennyire jó tud lenni az őzek mimikrije.
