A hétvégi Múzeumok éjszakáját a Földalatti vasúti múzeumban kezdtük. Önmagában jó ez a hely, évente a megnyugvás kedvéért ellátogatunk ide, az egykori Földalatti-alagútból kialakított múzeumba. (Amikor a 2-es metró kedvéért építették a Deák téri csomópontot, akkor a Földalatti vonalát, állomásostul körülbelül 40 méterre az akkor Engels (ma: Erzsébet) térre helyezték át. A felszabaduló alagútból 60 métert a múzeumba olvasztottak, melyet 1975-ben nyitottak meg.)
Most egy új, decemberig látogatható kiállítás nyílt a többi - a bent álló régi szerelvények, makettek, ezernyi csoda - mellé: Talált Tárgyak Tárlata. Amiket a BKV járművein megtalálnak és átadnak a vezetőnek, az a talált tárgyak osztályára kerül. De sok mindent nem keresnek tulajdonosaik, ebből villantanak fel. Nem tudtam elképzelni, ebben mi az érdekes, de nagyon él ez a tárlat is.
Leginkább az fogalmazódott meg bennem, hogy ezt meg ezt hogy a fenébe lehet elhagyni. Kulacs, esernyő, ruhadarab (leginkább sapka). ételhordó elhagyásában magam is profi vagyok. De például a tangóharmonikát nem igazán értem. Ugyanígy az írógép, kávéfőző is furcsa. Bár ha belegondolok, hogy van nálam négy szatyor, (m)elegem van, ráadásul az idegesítő elsőajtós felszállásnál még a bérletem után is kutathatok, relatív örömmel roskadok le az utolsó üres ülésre. Aztán hopp, hallom a megálló nevét, szatyorleltárra nincs idő, fent marad az egyik a kávéfőzővel.
Egy csodálatos kard egy fokkal nehezebben érthető, hiszen féltve őrzött kincsnek tűnik. (Több kard is volt.)
Amit viszont egyáltalán nem tudok hova tenni: az elhagyott protkó, azaz műfogsor.
Ha nem lenne a nyakadon a fejed is elhagynád - mondta sokszor nagymamám gyerekkoromban. Na, tessék!
Ui.: Sokszor meglepődöm, hogy tősgyökeres budapestiek sem hallottak erről a múzeumról. Már ezért megérte írni róla...
Fotók: BKV Sajtó
