30-at akarunk! Európai városvezetők közös fellépése
Az európai városok polgármesterei és alpolgármesterei a Financial Times című napilapban – melyet az Európai Közlekedésbiztonsági Tanács honlapja idéz – megjelent levelükben megvédték a helyi hatóságok jogát a megfelelő sebességhatárok megállapítására. A levél azután született, hogy a központi kormányzat Angliában és Olaszországban olyan kezdeményezéseket tett, melyek akadályozhatják a városok és települések jogkörét a közlekedésbiztonsági intézkedések – például az alacsonyabb sebességhatárok és a forgalomellenőrző kamerák – bevezetésében. Eközben Németországban több mint 1000 város követeli a helyi sebességkorlátozások megállapításának jogát, amelyet jelenleg a nemzeti szabályok erősen korlátoznak, és csak eseti alapon engedélyeznek az egyes utakra vonatkozóan. Ausztriában egy hasonló kezdeményezés sikeres volt, és a városok az idei év későbbi szakaszától kezdve maguk határozhatják meg a sebességhatárokat, és működtethetik a közúti ellenőrzéseket. Erről ITT írtunk korábban.
Antonio Avenoso, az Európai Közlekedésbiztonsági Tanács ügyvezető igazgatója így nyilatkozott: „Az alacsonyabb sebességkorlátozások városainkban és településeinken alacsony költségű, megbánás nélküli lépés a biztonság javítása, a zaj csökkentése, valamint a gyaloglás és a kerékpározás ösztönzése érdekében. Semmi sem indokolja, hogy korlátozzuk a helyi hatóságok szabadságát az ilyen intézkedések meghozatalában.”
André Sobczak, a több mint 200 európai nagyvárost tömörítő Eurocities főtitkára pedig így nyilatkozott: „A városok egyedülálló helyzetben vannak ahhoz, hogy meghatározzák, milyen sebességkorlátozásokra és közlekedési intézkedésekre van szükség útjaik biztonságának megőrzéséhez. Ha korlátozzák lehetőségeiket ezen intézkedések végrehajtására, akkor a veszélyeztetett úthasználók nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Sürgetjük a nemzeti kormányokat, hogy hallgassanak a helyi vezetők felhívására, és adjanak nekik felhatalmazást arra, hogy alapvető fontosságú beavatkozásokat hajtsanak végre utcáik biztonságosabbá és egészségesebbé tétele érdekében.”
A levelet Brüsszel (Belgium), Gent (Belgium), West Yorkshire (Anglia), Helsinki (Finnország), Aachen (Németország), Bologna (Olaszország), Firenze (Olaszország), Milánó (Olaszország), Amszterdam (Hollandia), Rotterdam (Hollandia), Göteborg (Svédország), Malmö (Svédország) polgármesterei vagy alpolgármesterei írták alá.
Az USA-ban véglegesítik a balesetek csökkentését és az életek megmentését célzó kulcsfontosságú biztonsági szabályt
2029-től a járműgyártóknak a személygépkocsikban és a könnyű tehergépkocsikban alapfelszereltségként kell alkalmazniuk az automatikus vészfékezést, amely csökkenti a jármű- és gyalogosbaleseteket. Ennek a biztonsági funkciónak az alapfelszereltség részévé tétele a közlekedési minisztérium nemzeti közlekedésbiztonsági stratégiájának részét képezi, melynek célja az utakon bekövetkezett halálesetek számának csökkentése.
Az NHTSA előrejelzése szerint ez az új szabvány évente legalább 360 emberéletet ment meg, és évente legalább 24 000 sérülést előz meg. Ezek a rendszerek érzékelők segítségével észlelik, ha egy jármű közel van ahhoz, hogy összeütközzön egy előtte haladó járművel vagy gyalogossal, és automatikusan fékez, ha a járművezető ezt (időben) nem tette meg. A technológia mind nappali fényben, mind sötétben érzékeli a gyalogost is. „Ez a technológia már annyira fejlett, hogy megköveteljük, hogy ezek a rendszerek még hatékonyabbak legyenek nagyobb sebességnél és a gyalogosok észlelésére” – mondta Sophie Shulman, az NHTSA helyettes igazgatója.
Az új szabvány előírja, hogy minden autó képes legyen megállni és elkerülni az előtte haladó járművel való érintkezést 62 mérföld/h (100 km/h) sebességig, és hogy a rendszereknek nappal és sötétben is észlelniük kell a gyalogosokat. Ezen túlmenően a szabvány előírja, hogy a rendszer automatikusan fékezzen 90 mérföld/h (145 km/h)sebességig, ha az előtte haladó járművel való ütközés fenyeget, és 45 mérföld/h (72 km/h) sebességig, ha gyalogost észlel.
Önellenőrzés az (időskori) autóvezetéshez
Sok ember számára az autóvezetés sokkal többet jelent annál, minthogy el tudjon jutni A-ból B-be. Jelenti a szabadságot, hogy spontán meglátogathatják egy kedves barátjukat a szomszédos városban egy kávéra, hogy segítség nélkül elintézhetnek ügyeket és orvosi rendeléseken vehetnek részt. Röviden: függetlenséget – különösen azok számára, akik nehezen szállnak át buszra vagy vonatra, például azért, mert vidéken élnek – kezdi cikkét a német Welt .
Nem csoda, hogy sokan nehezen fogadják el a gondolatot, hogy az autózásnak vége lehet. Még akkor sem, ha tisztában vannak azzal, hogy a vezetés az életkor előrehaladtával egyre rosszabbá válik. Thomas Wagner, a Dekra közlekedéspszichológusa is tudja, hogy a jogosítvány – és különösen a tőle való búcsú gondolata – érzelmekkel teli. Ismeri azokat a tanulmányokat, melyek kimutatták: „A vezetői engedély elvesztése hasonló stresszt okoz, mint egy közeli hozzátartozó vagy a munkahely elvesztése”. Nem ritka, hogy az egészségi állapot romlik, és a depresszió tünetei is kialakulhatnak. Természetesen az idősebb járművezetők önmagukban nem jelentenek kockázatot az utakon – különböző okokból. „Az idősebb járművezetők kockázati hajlandósága lényegesen alacsonyabb, mint a fiatalabbaké” – mondja Thomas Wagner. A kábítószer és az ittas vezetés is kisebb problémát jelent számukra. És: „Az idősebb vezetők az évek során sok vezetési tapasztalatot szereztek” – mondja Theresa Bödefeld. Az esseni egyetemi kórház törvényszéki orvostani intézetének gyógyszerészeként ő is foglalkozik az időskori vezetéssel. A sok-sok óra a volán mögött ellensúlyozhat néhány gyengeséget.
Miért romlik gyakran a vezetés biztonsága az életkor előrehaladtával?
„Az életkor előrehaladtával nő azoknak a száma, akiknek betegségük miatt korlátozásokkal kell számolniuk, ami kihat a biztonságukra a volánnál” – mondja Theresa Bödefeld. Egy példa erre: A demencia.
És a normál öregedési folyamatok is befolyásolhatják a vezetést. „Idegsejtjeink burkolata az életkor előrehaladtával romlik. Az információk már nem továbbítódnak olyan gyorsan” – mondja Wagner közlekedéspszichológus. Ennek következtében a közúti forgalomra – fékezés, kuplungolás, kormányzás – való reagálás is hosszabb időt vesz igénybe. Wagner szerint ez a romlás 70 éves kortól kezdődik. „Azt tapasztaltuk, hogy 75 éves kortól jelentősen megnő az önhibájukon kívül okozott balesetek aránya” – mondja a közlekedéspszichológus.
Az idős korban történő vezetésnél nagy probléma: a gyógyszeres kezelés és annak esetleges mellékhatásai. „A máj és a vese idősebb korban kevésbé működik jól. Ez azt jelenti, hogy a gyógyszerek nehezebben bomlanak le vagy metabolizálódnak. Ez olyan mellékhatásokhoz vezethet, amelyek fiatalabbaknál nem jelentkeznek” – mondja Bödefeld. Ráadásul az idősek gyakran öt, esetleg tíz különböző gyógyszert is szednek naponta. Fennáll a kölcsönhatások kockázata.
Mely gyógyszerek befolyásolhatják a vezetés biztonságát?
Bödefeld gyógyszerész szerint Németországban jelenleg mintegy 100 000 gyógyszer engedélyezett. Ezek mintegy 20 százaléka befolyásolhatja a vezetés biztonságát. Ilyenek például azok a hatóanyagok, amelyeknek a vérnyomást kellene kordában tartaniuk. „Előfordulhat, hogy a tervezettnél jobban csökkentik a vérnyomást. Ez szédüléshez és a reakcióképesség megváltozásához vezethet” – magyarázza Bödefeld. Nem meglepő, hogy a nyugtató és altató hatású gyógyszerek, például a benzodiazepinek szintén nem egyeztethetők össze a vezetéssel. Ez vonatkozik az erős fájdalomcsillapítókra is.
„Egyébként a vény nélkül kapható gyógyszerek is ronthatják a vezetési képességet” – mondja Theresa Bödefeld. Például az influenza elleni szerek, amelyek állítólag egyszerre több betegség ellen is hatnak. Az ilyen készítményekben a difenhidramin hatóanyagot lehet használni. A köhögéscsillapítók szintén tartalmazhatnak dextrometorfánt – mindkét hatóanyag csökkenti a reakcióképességet, és fáradtságot, szédülést, álmosságot és koncentrációs zavarokat okozhat.
A szemkenőcsök szintén ronthatják a vezetés biztonságát. „Ez az ilyen kenőcsök állagának köszönhető, amely először megtapad a szemen – és ezután a hatóanyagtól függetlenül homályos lehet a látás” – mondja Bödefeld.
Hogyan tudhatom meg magam, mennyire vagyok biztonságos a volánnál?
Theresa Bödefeld azt tanácsolja, hogy rendszeresen reflektáljon saját vezetési magatartására. Talán voltak olyan helyzetek, amikor majdnem karambolozott, mert kicsit szédült, és késve reagált? „Gyakran vannak olyan útvonalak, amelyeket rendszeresen vezet – és megkérdezheti magától: vajon még mindig olyan biztonságosan vezetem őket, mint régen? Vagy egyre nehezebbé és megerőltetőbbé válnak számomra?” Ha a hallás vagy a látás romlik, azt az érintettek általában gyorsan észreveszik maguk is. „Észreveszem, hogy jól felismerem-e a jelzést – vagy hunyorítanom kell a szemem” – mondja Thomas Wagner.
Az is könnyen előfordulhat, hogy észreveszi, hogy az agya lassabban dolgozza fel az információkat: „Lehet, hogy lassabban vezet a kereszteződésekben, esetleg valaki hátulról rád dudál” – idézi Wagner a tipikus helyzeteket.
Ahhoz, hogy az ehhez hasonló megfigyelésekből következtetéseket vonjon le saját magára nézve, őszintén és reálisan kell megvizsgálnia saját képességeit és azok csökkenését. És ez sokaknak nehézséget okoz, ahogy arról Thomas Wagner beszámol – éppen azért, mert a jogosítványhoz annyi függetlenség kötődik.
Theresa Bödefeld szerint, aki arra gyanakszik, hogy egy gyógyszer okozhatja a bizonytalanságát, annak nem szabad csökkenteni vagy akár magától abbahagyni annak szedését. Jobb, ha beszél az orvosával vagy a gyógyszerészével. Talán van alternatív hatóanyag, talán az adagot lehet módosítani – és így visszanyerni kicsit több biztonságot járművezetésben.
Képek: ETSC, moollyem/Unsplash, Tim Mossholder/Unsplash
