Van ez az érzésünk, hogy az európai közlekedéspolitika kissé beteg irányból közelíti meg azt a bizonyos Vision Zerót, a halálos kimenetelű közlekedési balesetek számának nullára csökkentését (a szándék szerint 2050-re). Mintha a közlekedés-szabályozás nem lenne képes más eszközt kitalálni, mint a sebesség drasztikus csökkentését: menjen mindenki nagyon-nagyon lassan, és akkor még az se baj, ha baj van, mert a kis sebességű koccanásokba valószínűleg nem hal bele senki. Legyen 30 a maximum a lakott területen, 120, sőt: esetenként már 100 km/h a limit az autópályán a gépjárművek számára, a biciklisek, rolleresek, satöbbik pedig kapjanak részletes, megjegyezhetetlen, életszerűtlen sebességhatár-táblázatot a nyakukba és akkor minden jó lesz!
Ezzel a megközelítéssel két nagyon komoly bajunk van (mármint nekünk, mint a traffix.hu-t üzemeltető Ésszerűbb Közúti Közlekedésért Egyesület tagjainak). Az egyik, hogy mi szeretnénk gyorsan eljutni oda, ahová megyünk! Fűnyíróelvű, minden közlekedőt a leggyengébb tempójára kényszerítő vánszorgás helyett lehetőleg az egyéni felelősségre alapozó, magas egyéni szabadságfokokat engedő rendszert szeretnénk, ahol a vizsgázott járművezetőket nem köti gúzsba az életszerűtlen, ostoba túlkorlátozás. Ezzel párhuzamosan pedig azt is szeretnénk, ha az általános lelassíts helyett a közlekedéspolitika inkább a biztonságos közlekedésre képtelen résztvevők kiszűrésére fókuszálna. A veszélyes, agresszív közlekedőket egyáltalán nem szeretnénk a járműforgalomban vezetőként látni, szeretnénk, ha az emberek tényleg képességeiknek megfelelően kapnának engedélyt különböző járműkategóriák használatára és szeretnénk, ha a biztosítási és szankciórendszer sokkal hatékonyabban motiválná a közlekedőket az odafigyelésre, a biztonságos járművezetésre.
Ezt az alternatív közlekedéspolitikai kezdeményezést viszont meg kell támogatnunk adatokkal is, ha azt szeretnénk, hogy komolyan lehessen venni bennünket. Ezeknek az adatoknak a gyűjtéséhez fogjuk használni új szerzeményünket, a lézeres távmérőt, ősi magyar szóval rangefindert. Ha minden jól megy, hamarosan tényszerűen alá tudjuk majd támasztani, amit egyébként minden közlekedő pontosan tud, ha nem is ismeri el: az abszolút gyorshajtás nem valamiféle rebellis, ritka deviancia, hanem a közlekedésünk egészét átható valóság; aki járművet vezet, akárcsak egy biciklit is, az rendszeres, permanens szabályszegésben, gyorshajtásban van a forgalom valóságában. Hamarosan jövünk a bizonyítékokkal, amiket ezzel a kütyüvel próbálunk meg összegyűjteni:
