Ha autóba ülünk, valami megváltozik. Azok az emberek, akik a mindennapi életben nyugodtnak tűnnek, hirtelen fékeznek, dudálnak vagy kiabálnak idegenekkel. A munkahelyi vagy otthoni problémák hirtelen kirobbanhatnak a többi közlekedővel szembeni harag formájában – írja elemzésében az ausztrál The Conversation szaklap.

De vajon miért hozza ki belőlünk a vezetés a legrosszabbat? És ami még fontosabb, mit tehetünk ellene?

A legújabb felmérések szerint a közúti dühöngés továbbra is gyakori Ausztráliában. Egy ottani biztosító 2024 szeptemberében arról számolt be, hogy 1464 tagjának megkérdezésével végzett felmérés szerint sokan voltak szemtanúi olyan közúti dühkitöréseknek, mint például:

• tolatás (71%)
• más járművezetőknek dudálás „idegből” (67%)
• a járművezetők dühös gesztusai más járművezetők felé (60%)
• szándékosan más járművek elé vágó járművezetők (58%)
• a járművezetők kiszálltak az autójukból, hogy szembeszálljanak egy másik járművezetővel (14%)
• zaklatás (10%)
• fizikai támadás (4%).

Egy másik biztosító tavaly számolt be 825 fő megkérdezésével készült felméréséről, mely szerint mintegy 83%-uk tapasztalt már kiabálást, káromkodást vagy durva gesztusokat mások részéről az utakon (2021 óta 18%-kal több). A női válaszadók 87%-a pedig arról számolt be, hogy más úthasználók részéről is tapasztaltak már ilyen viselkedést.

A sofőrök haragjának gyakori kiváltó okai közé tartozik a tolakodás, az észlelt bunkóság (például a „köszönöm” integetés elmaradása), valamint az, hogy szemtanúi voltak annak, ahogy egy másik személy veszélyesen vezet. Az agresszív vezetési magatartás általában gyakoribb a fiatalabb, férfi vezetőknél.

A közúti dühkitörés globális probléma. Tanulmányok szerint a közúti dühkitörés gyakori például Japánban, az Egyesült Államokban, Új-Zélandon és az Egyesült Királyságban, de mértéke országonként jelentősen eltér. Számos tanulmány adatai azt mutatják, hogy azok a járművezetők, akik általában hajlamosabbak a dühre, nagyobb valószínűséggel váltják ezt a dühöt agresszióvá. Őket több dolog bosszantja, gyorsabban reagálnak érzelmeikre, több kockázatot vállalnak, és ennek következtében nagyobb valószínűséggel vesznek részt a dühükkel összefüggő balesetekben.

A kutatások azt mutatják, hogy bár a női vezetők ugyanolyan gyakran élik meg a dühöt, mint a férfi vezetők, kisebb valószínűséggel cselekszenek negatív módon. A női járművezetők bizonyos helyzetekben, például ellenséges gesztusok vagy közlekedési akadályok esetén hajlamosabbak intenzívebb dühöt érezni, mint férfi társaik.

Az autóban fizikailag el vagyunk választva másoktól, ami a távolság és a névtelenség érzetét kelti – két olyan tényező, amely csökkenti a szokásos szociális szűrőinket. A találkozásokat múlónak érezzük. Jó esély van rá, hogy nem vonnak felelősségre azért, amit mondasz vagy teszel, ahhoz képest, mintha az autón kívül lennél. Az elszigeteltség, a stressz és a buborékban való tartózkodás illúziójának ez a keveréke tökéletes recept a fokozott frusztrációhoz és dühhöz.

A kutatások szerint a kognitív viselkedésterápiából merített technikák segíthetnek. Ezek közé tartozik, hogy megtanuljuk felismerni, mikor kezdünk dühösnek lenni, megpróbálunk alternatív magyarázatot találni mások viselkedésére, tudatosságot és relaxációt alkalmazunk, és megpróbálunk eltávolodni a kiváltó okoktól. Az Amerikai Autós Szövetség azt is javasolja, hogy segíthet csökkenteni a közúti dühkitörések számát, aki maga is figyelmesebb sofőrként viselkedik: mindig használja az indexet, nem vág mások elé, és biztonságos távolságot tart a többi autótól. Azt javasolják, hogy próbáljunk meg nyugodtak maradni, amikor más sofőrök dühösek, és hagyjunk több időt az utazásra, hogy csökkentsük a stresszt. Akinél pedig a vezetési düh gyakori probléma, jól teszi, ha megfontolja, hogy segítséget kér vagy egyéni dühkezelési megoldásokat keres!

A dühkitörések elkerülése – vagy legalábbis annak tudatosítása – sokat számíthat. Ez akkor történik, amikor valaki újra és újra lejátssza a fejében a dühöt kiváltó eseményeket, például azt, hogy a forgalomban elé vágnak. Ahelyett, hogy elengednék a dolgot, inkább rágódnak rajta, ami tovább növeli a frusztrációjukat, és megnehezíti a nyugalom megőrzését. Ha felismeri ezt a mintát, és másra összpontosít – például mély levegőt vesz, vagy eltereli a figyelmét –, az segíthet megállítani, hogy a düh agresszióvá fokozódjon.

A düh és a kockázatos vezetés közötti kapcsolatot hangsúlyozó figyelemfelkeltő kampányok szintén több járművezetőt ösztönözhetnek arra, hogy segítséget kérjen – állítja tanulmányokra hivatkozva a szaklap. Amikor legközelebb a volán mögé ülünk, javasolják, próbáljunk meg emlékezni arra, hogy a másik sofőr, a kerékpáros vagy a gyalogos csak egy másik ember. Gyakran könnyebben megbocsátjuk a kisebb hibákat, ha nem vezetés közben történnek. Próbáljuk meg ugyanezt a türelmet és megértést átültetni az utakra is.