Az ADAC által öt nagyvárosban (Berlin, Hamburg, Köln, Lipcse és München) végzett felmérése aggasztó képet fest a közlekedésbiztonságról. A vizsgálat során kiderült, hogy a közlekedők közül az elektromos rollerrel közlekedők tojnak leggyakrabban a piros lámpára. A tanulmány a piros lámpánál való áthaladások arányát vizsgálta, beleértve azokat az eseteket is, amikor a lámpa már több mint egy másodperce piros volt, valamint a korai indulásokat is.
A felmérésben összesen 66 158 közlekedőt regisztráltak, akik közül 2833-an szegték meg a közlekedési szabályokat. A legszembetűnőbb, hogy az elektromos rollerrel közlekedők, akik számszerűen a legkisebb csoportot képviselték (338 fő), több mint 14%-ban figyelmen kívül hagyták a piros lámpákat. Ez az arány jóval magasabb, mint a többi közlekedő csoport esetében. A gyalogosok (8,5%), kerékpárosok (7,6%) és autósok (0,4%) is vétettek a szabályok ellen, de az ő arányuk a teljes csoportukon belül alacsonyabb volt. (A gyalogosok esetében nem tudták arányosítani a végeredményt.)
A tanulmány rámutat, hogy a piros lámpánál való áthaladás nem egy elhanyagolható szabálysértés. A szabálysértésekért kiszabható büntetések, pontok és vezetési eltiltások ellenére is sokan figyelmen kívül hagyják a piros jelzést. A gyalogosok, mint a közlekedés legvédtelenebb résztvevői, különösen veszélyeztetettek az ilyen szabálysértések miatt. Ennek ellenére maguk is jelentős számban mennek át piroson.
Az ADAC szerint a konzekvens ellenőrzés és a szabálysértések szigorúbb szankcionálása szükséges a helyzet javításához. Emellett az „Ampel der Zukunft” (a jövő közlekedési lámpái) projekt Németországban, melyet az EU is elismert, prioritizálhatja a mentő járműveket, felismerheti a gyalogosok és kerékpárosok csoportjait, ezzel is optimalizálva a zöld jelzések időtartamát, növelve a közlekedésbiztonságot.
Végül az ADAC azt is hangsúlyozza, hogy a felnőtteknek példát kell mutatniuk a közlekedési szabályok betartásában, különösen a gyermekek számára.
Mi azért hozzáfűznénk még ehhez a németesen szigorú zárszóhoz, hogy ha ilyen magas a szabályszegés aránya, esetleg fel lehetne vetni, hogy nem a szabályokkal van-e valamilyen gond. A mára helyenként röhejesen túlszabályozott német közlekedési infrastruktúrában azért el tudjuk képzelni, hogy valaki, akár rollerrel, akár gyalog nem mindig hajlandó kivárni egy zöldet egy néptelen, üres úton - és ilyenkor nem az ő szabályszegése az izgalmasabb kérdés, hanem hogy miért volt ott egy szükségtelen, értelmetlen korlátozás.
