Azért nyúlok örömmel az olasz Solo Motori cikke után, mert körülbelül 20 évvel ezelőtt én is elakadtam az andalúz tengerpart pihepuha homokjában. Megfordultam az úttesten, de kiszélesítettem azt, vagyis letértem az útról, ami már maga a homok volt. Nem is lett volna gond, ha nem állok meg. Azért álltam meg, mert nem értettem, hogy mit mondott a mellettem ülő, és egytekervényűként – én vagyok az, aki tolatáskor lehalkítja a zenét* – a megállással akartam szabaddá tenni az egyik kommunikációs csatornámat, hogy figyelhessek rá kellő tisztelettel.
(* lehet, hogy azért halkítom le a zenét, hogy halljam a tolatóradar csipogását? Vagy ez csak kifogás?)
Nagy szerencsénkre a közelben sárkányt eregető fiatalok pick-uppal voltak és még kötelük is volt, így 5 perc alatt megoldódott a probléma.
A Solo Motori kevésbé szerencséseknek a következőt javasolja ebben az egyébként frusztráló helyzetben, melyben az autó is sérülhet. Ha homokos helyre megyünk, akkor legyen nálunk vészhelyzeti készlet: lapát, "elindulássegítő szőnyeg", vontatókötél. (Ez a szőnyeg olyan, amit a kerekek alá lehet tenni a mentéskor.) A cikk még azt is javasolja, hogy szereljük az autót terepgumikkal a nagyobb tapadás érdekében. Ne felejtsük ellenőrizni a guminyomást.
Homokon való elakadás esetén az első teendő, hogy maradjon nyugodt, és gondosan mérje fel a helyzetet, hogy elkerülje a felesleges erőfeszítéseket és károkat. Mérje fel az elakadás mélységét, a homok típusát (száraz, nedves) és a talaj lejtését.
Ha mélyre fúrdódtunk, az önmagától is megtörténhet, mert annyira puha a homok, de az is lehet, hogy mégsem voltunk nyugodtak az első nehéz pillanatokban és/vagy azt hittük, ki tudunk jönni a gödörből. Az erős gyorsítás például csak növeli a kerekek kipörgését, „elásódását”, tehát érdemes elkerülni a motor pörgetését, ami még túl is melegedhet. Az éles kormányzás szintén nem hasznos viselkedés, mivel károsíthatja a differenciálművet vagy a gumiabroncsokat. Az autó kézzel való tologatása rendkívül fárasztó és felesleges lehet, és hacsak nem vagyunk sokan, jól összehangoltan, nem ajánlott.
Tehát ha mélyre fúródtunk, előfordulhat, hogy a kerekek előtt ki kell ásni némi homokot, hogy rámpát hozzunk létre. A biztonság kulcsfontosságú: aki nem érzi biztosnak, hogy egyedül ki tudja szabadítani az autót, ne habozzon segítséget kérni.
Szintén észszerű eljárás, ha súlyt szabadítunk fel azáltal, hogy mindent eltávolítunk a csomagtartóból. Ekkor jöhet a rámpaásás, tegyük sebességbe az autót, és rövid gyorsításokkal előre és hátrafelé hintáztassuk az autót. Ezt a manővert csak óvatosan és csak akkor szabad végrehajtani, ha feltétlenül szükséges.
Ha rendelkezésre áll az elindulást segítő szőnyeg vagy egy hosszú deszka, vastagabb ág, helyezzük azt keresztben a hajtott kerekek elé, és lassan mozdítsuk meg az autót. Bizonyos esetekben a gumiabroncsok enyhe leeresztése növelheti a talajjal való érintkezési felületet és javíthatja a tapadást.
Ja, és visszatérve az én sztorimra, hogy mit mondott a mellettem ülő? Csak ennyit: „meg ne állj, mert homokon megyünk!”
