Már messziről felfigyeltem az autóbolondok számára ismerős tárgyakra, amikor a híres pécsi lakatfalhoz közelítettünk, miközben a családommal a történelmi belvárost fedeztük fel egy kellemes téli estén. A lakatfal egyébként már a város történelmének egy darabjává nőtte ki magát. Állítólag frissen érettségizett gimnazisták helyezték el elsőként az egykori iskolai szekrényük lakatjait ezen a helyen még 1971-ben. Más források szerint 21 vegyipari szakközépiskolás kezdte el a hagyományt. Később főként szerelmesek zártak lakatot a kerítésre, az örökké tartó összetartozásuk jelképe gyanánt.
Az utóbbi évtizedekben a szerelmesek lakatjai mellett a turisták között is elterjedt, hogy egy lakattal állítanak emléket pécsi látogatásuknak. A lakatfalon éppen ezért mostanra tízezerszámra tornyosulnak a lakatok, amelyek között alig néhány kakukktojás bukkan fel. Ezek közül messze a leglátványosabb a két dugattyú, amelyeket hajtókarral együtt rögzítettek a lakatfalra.
Sajnos egyiken sem találtunk egyedi gravírozást, vagy bármilyen más módon rögzített üzenetet, így nem tudjuk, hogy pontosan milyen céllal kerültek a falra az alkatrészek, és még a legelvetemültebb autórajongók számára is reménytelen feladat lenne meghatározni, hogy milyen járműből szerelhették ki őket.