A fizetős parkolás rendszere nálunk hasonló, mint a fizetős autópályáké. A sztrádáink és a városaink üzemeltetőinek egyaránt érdeke, hogy minél többen fizessenek neki, vagyis hogy az adott terület kapacitása minél jobban ki legyen használva. Ha egy város a parkolóhelyekért csak simán pénzt szed, akkor sok parkoló autót és mindig zsúfolt parkolóhelyeket szeretne az adott területen. Ebben érdekelt. Ha a belvárosi utcákban fizetni kell az autósoknak a megállásért, az így, önmagában nem forgalomszabályozás, hanem adó.
A magyar önkormányzatok - hatalmas tisztelet a csekély számú, de létező kivételnek, róluk is lesz szó! - valahol az elmúlt évtizedekben szépen, fokozatosan mintha szándékosan kifelejtették volna parkolási rendszereikből a díjnál sokkal fontosabb és hatékonyabb, ráadásul társadalmilag is igazságosabb szabályozó elemet: a parkolási idő korlátozását.
Amikor a fizető parkolás úgy igazából elkezdett elterjedni az országban, a legtöbb fizetős zónában még volt egy kétórás időlimit az egyes parkolóhelyeken történő várakozásra. (Y-generáció előttiek: emlékeztek, ugye?) Be lehetett fizetni előre negyedórás, félórás, akár kétórás parkolást is a parkolóórákban, de két óra elteltével a szabály szerint hivatalosan el kellett (volna) hagyni a parkolóhelyet és átadni másnak. Persze be lehetett dobni két újabb óra árát ilyenkor, de ez egyrészt egy kicsit kényelmetlen volt, hiszen újra oda kellett menni az órához, másrészt a szabályozási szándék kijátszásának is számított. Mert ekkor még nem a pénz beszedése volt a lényeg, hanem a forgalomszervezés.
Budaörs főutcája: itt a parkolási rendszer tényleg azt szolgálja, hogy legyen parkolóhely, amikor valakinek tényleg szüksége van rá
Ebből a rendszerből lett aztán valahogy az, hogy már csak egy dolog számít: fizessünk. Ehhez már ott se kell lennünk a kocsi közelében, a mobilon bármikor újra lehet indítani a parkolást. Az autósok többé nincsenek arra késztetve, hogy ha bementek a zsúfolt zónákba a kocsijukkal, gyorsan menjenek el onnan, vagy eleve be se menjenek. A behajtásnak, a kocsi leparkolásának lett egy ára és kész. Ez már nem is parkolási díj, sokkal inkább parkolási adó.
Azok az önkormányzatok, amelyek valóban azt szeretnék, hogy csak az parkoljon bizonyos területeken, akinek fontos dolga van ott és valamiért autóval kell mennie, még csak nem is feltétlenül kérnek pénzt a parkolásért az autóstól. Budaörs belvárosa, Budakeszi néhány parkolója időkorlátos parkolási rendszerben, de díjfizetés nélkül működik. Az autós behajt, megáll, kirakja a műszerfalra, hogy hány óra hány perckor kezdte meg az egy-két-háromórás engedélyezett parkolást, kiszáll, megy, elintézi a dolgát, majd kiviszi a kocsiját a zónából, hogy átadja a parkolóhelyet valaki másnak.
A főút melletti helyek időkorlátosak, a szervizút helyei nem, ott egész napra is le lehet parkolni
Lehetne persze még ettől pénzt is kérni az autósoktól, de sokkal szimpatikusabb és igazságosabb, hogy ez a két magyar önkormányzat nem terheli, nem sarcolja anyagi helyzettől független, minden kocsira azonos tételű díjjal az autósokat a parkolásért. Ebben a rendszerben nem történhet meg, hogy a cégautóval járó menedzser költségként számolja el a belvárosi területfoglalást és naphosszat az iroda előtt parkol, ugyanakkor az orvoshoz járó kisnyugdíjas inkább kilométereket gyalogol vagy vár a buszra az esőben, mert inkább másra költené azt a néhány száz forintos parkolási díjat.
Az országos ingyenparkolásnak hamarosan vége, valószínűleg már csak napok kérdése, hogy Budapest is visszatérhessen a régi rendszerhez. Nyomjuk majd újra a fizetős SMS-eket, a parkolási cégek boldogan számolják a bevételt, a parkolóhelyek a legfrekventáltabb részeken továbbra is tele lesznek majd és senki még csak gondolni se fog rá, hogy lehetne egy kicsit máshogy is csinálni ezt az egészet. Mehet minden tovább a maga jól bevált, egyszerű módján, ahogy a járvány előtt is ment. Alig vártuk már, ugye?
