A legújabb trend az autóiparban, hogy újra feltalálják a mérnökök azokat az alapvető, eredetileg faék egyszerűségű dolgokat, amelyek már régóta hibátlanul működnek, mindenféle "újramérnökölés" nélkül is. Az egyik ilyen gyakori részlet a klímavezérlő, amelyet rengeteg gyártó érintőképernyőre cserél, vagy az egyetlen központi kijelzőre költöztet. Mindez bizonyíthatóan eltereli a figyelmet a vezetésről, így felüdülés a közlekedésbiztonsággal is foglalkozó szakújságíróként, ha egy-egy gyártó visszatér a hagyományos, odanézés nélkül is használható megoldásokhoz.
Éppen ezért fogadtam örömmel, hogy a Skoda is így tett az új Superb esetében, és bár kijelzők azért kerültek az új, Smart Dials névre keresztelt tekerőgombok közepére, azért még mindig hagyományos látványt keltett a vezérlő. Sőt, még innovációval is kecsegtetett a megoldás, a középső tekerő ugyanis multifunkciós, így rengeteg más parancs is visszakerült ide a főképernyőről. Minél több minden kap fizikai gombot, annál jobb, nemde? Szinte már túl jónak tűnt ahhoz, hogy igaz legyen. Az alábbi képeken láthatjátok, hogy milyen funkciókat tud az okos középső gomb az új Superb klímakonzolján.
Csak aztán jött a teszthét, amikor nagyjából 1000 kilométeren át használtam az autót, ami egyébként egy kimondottan jó gép, összegészében igen kevés dologba tudnék belekötni. Az együtt töltött kilométerek alatt jöttem viszont rá, hogy mi a hibája az innovatív klímavezérlőnek. A funkciók tömbösítésének célja ugyanis továbbra sem a közlekedésbiztonság javítása, hanem a modern és letisztult látvány elérése az analógnak tűnő konzol megszüntetése nélkül. A multifunkciós tekerőkapcsolónak köszönhetően ugyanis nem kell extra gombokkal és tekerőkkel telezsúfolni az egyébként így szinte teljesen üres műszerfalat. A működési elv egyszerű, több funkció ugyanazzal a tekerővel állítható, előtte a tekerőt meg kell nyomni, a rajta lévő képernyőn pedig láthatóvá válik, hogy az adott pillanatban mit vezérel épp, majd ezt addig kell léptetgetni, amíg a kívánt funkcióhoz nem érünk.
Tehát hiába került le a főképernyőről a funkció, hiába költötte el a gyártó a tekerő fejlesztésének és legyártásának az árát, ugyanúgy minden egyes alkalommal le kell nézni az útról, hogy a sofőr a szükséges funkciót megtalálja.
Az egész helyzet komikuma, hogy egy minimális módosítással ugyanez a megoldás nem csak parasztvakítás lehetne, hanem még meg is tarthatta volna a fizikai gombok és tekerők előnyét, tehát azt, hogy egyáltalán ne kelljen odanézni a használatához. Ha ugyanis a funkció, amit a tekerő vezérel, minden alkalommal, mondjuk 10 másodperc kihasználatlanság után visszaállna az első opcióra, a sorrend pedig mindig változatlan maradna, akkor teljesen vakon is kezelhető lenne a rendszer, a tekerés előtt a megfelelő számú, betanulható, megszokható gombnyomásokkal. Még tovább feszíti a húrt, hogy a két szélső tekerő konkrétan az előbb leírtak szerint működik: alapesetben az adott klímazóna hőmérsékletét vezérli, egy gombnyomásra viszont átáll az ülésfűtés szabályozására, majd néhány másodperccel később visszatér az alapvető funkciójához.
Persze, bagatellnek tűnhet, hogy egy ilyen apró részleten rugózók, de ezt a konkrét alkatrészt semmibe sem került volna jobbra, biztonságosabbra csinálni, és ha egy ilyen apróság kijavításával csak egyetlen balesetet kerülhetünk el a jövőben, már akkor is megérte volna, hogy ne kelljen lenézni az útról a funkciók használatához. Ne feledjük, az ésszerűen gondolkozó sofőrök és az újságírók sem szubjektív okokból szeretik a fizikai gombokat, hanem mert egyértelműen biztonságosabbak. Mivel azonban a legtöbbeknek az új autó vásárlása nem elsősorban biztonsági vagy kezelhetőségi alapon dől el, a gyártók sincsenek rászorulva, hogy a logika mentén hozzanak ilyen apró döntéseket. Egyértelmű, hogy ezzel a megoldással a csehek egyszerre próbálták meg kiszolgálni a régimódit visszasíró és a modern, innovatív megoldásra vágyó közönséget, ám szerintem ezzel csak azt érték el, hogy egyik elvárásnak sem sikerült jól megfelelni.
