Mivel nem szeretnénk belegázolni személyiségi jogi mocsarakba, nem mondjuk el, hogy pontosan kit is kérdeztünk ezekről az ügyekről és nem kötjük össze a konkrét eseteket sem a konkrét hátterekkel, de megosztunk olvasóinkkal néhány nem nyilvános, nem publikus, nem bizonyítható háttérinfót az utóbbi hetek hazai ügyeiről. Pletykálkodjunk hát!
A magyar esetek hátterében talán nem is meglepő módon igen sokszor anyagi okok állnak. Egy közelmúltbéli esetben például azért fordult vissza, szó szerint bele a szembeforgalomba egy autós, mert a felhajtó végén jutott eszébe, hogy nincs érvényes autópályamatricája. Hogy nem tudott-e a ma már érvényes 60 perces türelmi időről (tehát hogy a fizetős szakaszra hajtva még egy órán belül büntetés nélkül meg lehet venni a matricát online vagy akár egy benzinkútnál) vagy csak a büntetés lehetőségtől rátörő rettegés homályosította el az elméjét, nem tudni. Mindenesetre azt a mestertervet dolgozta ki gyorsan, hogy visszafordul, a leállósávon visszalopakodik a pár száz méterrel arrébb lévő leállósávig és ott lesurran, mintha ott se lett volna. A terv nem vált be, a forduló szélesre sikerült, a manővernek (szerencsére áldozatot nem követelő) ütközés lett a vége.
Hasonló esetből van sajnos bőven. Az észbekapás pillanata után a sztrádán megforduló vagy valamivel jobb esetben a leállósávon visszatolató autós mindennapos látvány az útkezelő forgalomfigyelő kameráin. (Nem szembefordulós, de hasonló volt az az eset is, amikor egy néni már a pályán, menet közben eszmélt rá, hogy elfelejtette megvenni a matricát. Annyira megrémült, hogy ijedtében egy telitalpasat fékezett, megcsúszott és le is sodródott az útról.)
Nagyon gyakori az olyan megfordulás is, amikor a megfelelő lehajtót elnézi az autós és úgy dönt, nem megy el a következő lehajtóig, mert nem akar felesleges kilométereket megtenni, üzemanyagot pazarolni és időt veszíteni. Pedig ilyenkor sajnos jó esélye van arra, hogy az összes, még hátralévő idejét elveszíti, ráadásul esetleg ártatlanok életét is követeli a spórolási kísérlet. A nagy sebességű forgalomban, a manőverre nem számító, alacsony figyelmi szintű, a sávjukban akadályra nem számító autósok között extrém mértékű kockázatot jelentő a megfordulás, így menekülni próbálni az időveszteség, a büntetés vagy a többletkilométerek, többletfogyasztás előtt nagyon nem jó ötlet. Az ebből eredő halálos balesetek sokszor alig pár ezer forint elvesztése miatti félelemből következnek be. És ez nagyon-nagyon szomorú.
A forgalommal szemben autózás másik legtipikusabb oka forrásunk szerint a navigáció utasításainak vakon követése. Ez általában nem úgy történik, hogy a navi konkrétan a sztrádán akarja megfordítani az autóst, hanem az elavult térképadatbázis áll a háttérben. A nem frissített gyári autós navigációk vagy régi GPS-készülékek sokszor nem is tudják, hogy egy viszonylag frissen átadott autópályán vannak, hanem azt hiszik, hogy a sofőr valami földúton csetteg éppen, ezért adják ki a parancsot: "Forduljon meg, ahol lehet!". A hiányos, elavult térkép lehet az oka annak is, hogy a navi egy sima kereszteződésnek gondolja az autópálya és a keresztező út lóhere-csomópontját és felküldi a sofőrt a rossz oldalra. Szó se róla, kell egy szellemi állapot a sofőr részéről is ahhoz, hogy kritika nélkül engedelmeskedjen ezeknek a parancsoknak, de a nagy számok törvénye alapján időnként bizony megtörténik, a GPS szava erősebb hatású a valóságnál.
Ezért hajtanak hát a hazai forgalomban a leggyakrabban a forgalommal szemben az autópályákon egyesek. Az a két esettípus, amelyet talán laikusként a leggyakoribbnak gondolnánk, valójában a legritkábban fordul elő. Forrásunk sem a "nagyon öreg volt, nem kellett volna már vezetnie" típusú esetről, sem az "elnézte a felhajtónál a táblákat és a rossz irányba ment fel" jellegű hibáról nem tudott a közelmúltból példát mondani.
Sajnos a jelenséget teljesen megszüntetni képes megoldás egyelőre nincs. A Magyar Közút természetesen igyekszik a lehető leggyorsabban megoldani ezeket a problémákat, a figyelő kamerák szoftvere sok esetben képes önállóan észlelni a többiekkel szemben autózókat, de még ilyenkor, a közveszélyes autós megpillantása után is súlyos percek telnek el, amíg kimegy a riasztás és kiér egy rendőr vagy akár egy közutas autó, hogy megállítsa az ámokfutót. Mi, többiek sajnos nem tehetünk mást, mint hogy még a sztrádán sem engedjük lanyhulni a figyelmünket mindig éberek maradunk, mindig szem előtt tartjuk azt a képtelen lehetőséget, hogy egyszer csak feltűnik valaki szemben velünk, a belső sávban - és utána igyekszünk ép bőrrel megúszni ezt a rém kényelmetlen találkozást.