A Budakeszi és a Hűvösvölgyi út közti kuruclesi kis erdő egyszerre tájvédelmi körzet, népszerű kirándulóhely, biciklis triálpálya és időnként illegális szemétlerakó. A "tájvédelmi körzet" besorolású, Budapest belterületén fekvő természeti környezetben nyilvánvalóan (és a törvények által is leírtan) nem lehet, pontosabban nem szabad csak úgy építkezésbe, például egy sportpálya kialakításába fogni. Márpedig itt pontosan ez történt.
Amikor egyesületünk bejelentést kapott arról, hogy egy védett területet gyakorlatilag birtokukba vett és látványosan át is alakított egy bringás csoport, rágtuk a körmünk egy ideig, hogy van-e itt nekünk dolgunk. Végül úgy döntöttünk, hogy ha már a közúti közlekedés ésszerűsítése a célunk, belefér, hogy civil szervezetként felszólaljunk ebben az ügyben. Biciklik, kirándulóutak: határeset, de elfogadtuk. Kinyomoztuk, hogy melyik állami szerv az illetékes az ügyben (Duna-Ipoly Nemzeti Park) és továbbítottuk nekik a bejelentést. A sztorit megírtuk a blogunkon, az ügyet felvittük az online ügykezelési rendszerbe.
Másnap az egyesület valamennyi tagjának édesanyját heves csuklás kezdte gyötörni, mi pedig kaptunk néhány (tucat) üzenetet a FB-on arról, hogy mekkora görények vagyunk. Elkezdtünk válaszolgatni a felvetésekre, telefonálgatni, kérdezősködni arról, hogy mibe is keveredtünk, végül nagy nehezen többé-kevésbé letisztult a kép.
Szóval az úgy volt, hogy ebben a budai kiserdőben jó pár évvel ezelőtt pár arra járó bringás felfedezett egy izgalmas lehetőséget. Nem lehetne ebből a teleszemetelt völgyből egy jópofa DH/triálparkot csinálni? Elkezdték összeszedni és kihordani a szemetet (egyik informátorunk szerint sok tucat fuvarról, talán 60 köbméternyi lomról beszélünk), az itt fekvő kidőlt fákból ugratókat, menedékhelyeket építettek, kisebb kézi földmunkákkal kialakítottak egy pályát.
Az egész tök jól néz ki, kimondottan lelkesítő látni, ahogy az ezekamaifiatalok itt tekernek, ugratnak, sportolnak, jól érzik magukat:
Viszont: ha ezt így meg lehet csinálni egy védett természeti területen, egy erdő közepén, akkor holnap idejöhet mondjuk egy krosszmotoros klub is és tovább magasíthatja az ugratókat, majd telefüstölheti a védett erdőt? Holnapután meg az egészet ledózerolhatja valaki, építhet középre egy várat és kitűzhet egy zászlót, hogy ez mostantól az ő kis birtoka? Szóval ha egy úgynevezett államban élünk, nem a Vadnyugaton, akkor ennek az egésznek kellene valamilyen keretet adni.
A bringások munkálatairól természetesen a terület kezelője is hamar tudomást szerzett. Hivatalosan persze nem vehették tudomásul, hogy egy szigorúan védett területen néhány állampolgár csak úgy építkezik, illetve ők tudták a legjobban, hogy a "csak egy korhadt fát vittünk odébb" egy természetvédelmi területen szigorúan védett állatok tömeges pusztulását is okozhatja. Ugyanakkor látták, hogy az erdő tényleg előnyére változott, a kihordott szemét, néhány csövestanya felszámolása, a terület rendezése ebben az amúgy is urbanizált erdőben talán inkább előnyökkel járt, mint hátrányokkal, mármint a természetvédelem szempontjából. Csak hát ezt Magyarországon mégsem lehet csak úgy hivatalosan tudomásul venni.
Nem valami szívderítő látvány a védett erdőben a Micimackó-kuckóban az OBI-s vödör. A pályán útban lévő ág lefűrészelése sem az a kifejezett természetvédelem, a korhadó ágak, törzsek szép rendbe rakása pedig klasszikus példája a jó szándékkal történő végzetes természetkárosításnak, hiszen a földbe süppedő korhadékok egy csomó rovar, csiga, miegyéb szaporodásának és táplálkozásának színterei
A helyzet rendezésének legegyszerűbb módja nyilvánvalóan az lenne, ha sikerülne a bringás aktivitást egyértelmű keretek közé helyezni, a triálosok, downhillesek által használt zónát kijelölni, gondoskodni a gyalogos kirándulók biztonságáról is, hogy ne tévedjenek rá a dombról esetleg 50-60-nal lezúgó biciklisek útvonalára és valamiféle civil szervezet kezelésébe kellene adni az erdő egy részét, hogy legyen gazdája, felelőse annak, ami itt történik. Ez viszont a mai magyar jogszabályi környezetben egyszerűen nem működhet.
Informátoraink szerint ha egy biciklis egyesület a gondjaiba venné ezt a területet, onnantól kezdve az egyesület képviselője felelne minden ott bekövetkezett balesetért. Mivel a hegyibringázás veszélyes sport, balesetek biztosan lesznek - azt viszont egy épeszű ember se vállalja, hogy börtönbe menjen, ha egy tökidegen, felelőtlenül tekerő srác itt kitöri a nyakát. A megoldás az lenne, ha sikerülne átírni a vonatkozó törvényeket, mondjuk osztrák mintára, ahol már rég megvan a keretrendszere annak, hogyan lehet egy erdőben összehozni a kerékpáros sportot, a gyalogos túrázókat és a természetet. Mi viszont bringás és természetvédelmi területről egyaránt azt a keserű vélemény kaptuk, hogy ezt ma nem lehet elintézni. Van ugyan kerékpározásért felelős kormánybiztosunk, de, hogy finoman tolmácsoljuk, amit hallottunk: őt személyes érintettség híján eleddig nem sikerült megnyerni egy törvényváltozás kijárásához.
A biciklisek azt mondják, ők már megkeresték a terület felelős gazdáját és informálisan voltak is egyeztetések arról, minek kellene itt történnie. A Duna-Ipoly Nemzeti Parktól pedig hivatalosan ezt a tájékoztatást kaptuk:
A megkeresésben szereplő probléma sajnos nem egyedi eset a budapesti védett és nem védett erdőkben, gyepeken. A probléma alapját az képezi, hogy eddig egy kerekpáros szervezet, vagy területet használó csoport sem kezdeményezte – egy-két esetet kivéve – az általa használt/kiépített/kiépítésre tervezett pálya elfogadtatását a terület tulajdonosával, vagyonkezelőjével, valamint védett terület esetén a természetvédelmi kezelővel, természetvédelmi hatósággal, erdő esetén pedig az erdészeti hatósággal. Az egyeztetések elmaradása miatt a különböző típusú pályák (cross-country, dirtbike, downhill) kiépítése, használata majdnem minden esetben változó mértékben ugyan, de károkat okoz (több helyen valóban súlyosat) a természeti értékekben. Ezért kellene különösen nagy hangsúlyt helyezni az előzetes egyeztetésre.
A megkeresésében jelzett konkrét ügyben Igazgatóságunk munkatársai megkezdték háttér-információk gyűjtését, de a leterheltségük, valamint a járványügyi korlátozások következtében a tervezetthez képest is lassabban halad előre a folyamat.
Csáky Péter, természetvédelmi terület-felügyelő, Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság
Felhívnám a figyelmet a fenti levélben az "egy-két esetet kivéve" kifejezésre: igazoltan van tehát szándék arra a bringások részéről, hogy szabályosan használják ezeket a területeket, de mintha a hatóságok is eszköztelenek lennének ezekben az ügyekben. És körülbelül itt tartunk most. A területet kezelő nemzeti park kirakott pár szalagot, a bringások letépték őket. Érdemi változás pedig egyelőre nemigen várható. Mi azért még megpróbálunk tenni valamit ebben a furcsa helyzetben, ha már belekeveredtünk, és reméljük, hogy sikerül valami olyan megoldást összehoznunk, amely a budai kiserdőben kocogók, kiránduló családok, ugrató bringások, facsókoló méregzöldek, szigorú parkőrök számára egyaránt megfelel.
