Egy birtokunkba került rendőrségi jelentés szerint tízezres nagyságrendben közlekednek az ország útjain olyan autók, amelyeket élelmes "vállalkozók" gyakorlatilag mentesítettek a közigazgatási bírságok, vagy akár az autópályadíjak befizetése alól. Úgy tűnik, komplett szolgáltatási szektor épült ki arra, hogy aki szeretne megfoghatatlan, utolérhetetlen fantomként száguldozni, alig havi párezer forintos díjért megválthassa a gyorshajtásokat, piros lámpán áthajtásokat, matrica-díjakat.
A módszer nagyon egyszerű: papíron el kell adnunk az autónkat egy "dobós cég"-nek. Ezek a vállalkozások jellemzően egy utolérhetetlen hajléktalan nevén vannak valami kamu címre bejelentve, így soha semmilyen postai küldeménnyel nem lehet megtalálni őket. Az eladással egyidejűleg készül egy dátum nélküli másik adásvételi szerződés is, amellyel az eladó bármikor visszaveheti autóját, valamint egy kölcsönadási szerződés, amely birtokában a kocsit továbbra is jogszerűen használhatja, vezetheti ez a korábbi és jövőbeli valódi tulajdonos. És persze kell fizetni valamennyit a szolgáltatásért: tudomásunk szerint csupán pár ezer forintot havonta.
A hatályos szabályozás szerint az objektív felelősség alapján kiszabott közigazgatási bírságok valamint a matrica nélküli autópálya-használati pótdíjak nem a járműhöz, hanem az üzembentartóhoz illetve tulajdonoshoz kötődnek. Ha ez a személy (illetve cég) elérhetetlen, a bírság behajthatatlan, a kocsit ténylegesen vezető ember pedig, ha csak el nem kapják egy megállításos akcióban, sosem lát többé semmilyen csekket, akármilyen gyorsan is tép át a VÉDA-kapukon, akárhányszor hajt fel a sztrádára. De még ha meg is állítják, akkor is csak az aktuális, egy darab bírságot kell befizetnie.
A VÉDA-kapuk alatt szabadon, következmények nélkül száguldozhatnak, akiknek egy hajléktalan birtokában lévő cég nevén van a kocsijuk. És pontosan ezt is teszik!
.
A dobós cégeket a biztonság kedvéért a vállalkozók időről időre, nagyjából évente eldobják (innen a név), pontosabban lecserélik; országosan több száz jellegzetes nevű fantomcég passzolgatja egymásnak ezeket a megbüntethetetlen autókat. Ezt könnyen megtehetik, hiszen az átíratás egyik autókereskedő cég nevéről a másikéra illetékmentes. Mivel ezek a cégek nemritkán száznál is több kocsit menedzselnek, összességében tízezres nagyságrendű szabadon száguldozó kocsiról beszélünk, a behajthatatlan bírságok pedig éves szinten milliárdos tételt tesznek ki a közlekedésrendészet kalkulációi, sőt: adatai szerint.
A rendőrség szerint ráadásul ezek a számok folyamatosan nőnek. Ez elég nyomasztóan hat a közlekedésbiztonságot illetően, hiszen a dobós céges autózáshoz köthető behajthatatlan bírságok aránya Budapesten már öt évvel ezelőtt is csaknem elérte az összes objektív felelősség szerinti bírságolás csaknem öt százalékát!
Ezek a kocsik egyébként nem feltétlenül, sőt: jellemzően nem drága, új prémiumautók: sok köztük a kifejezetten idős, kis értékű jármű. Így aztán nem csoda, hogy a z utolérhetetlen tulajdonosú autóval közvetlenül nem összekapcsolható sofőr hajlamos baleset okozása esetén vagy rendőri intézkedés során az elmenekülést választani. Ha legközelebb azt halljuk, neadjisten tapasztaljuk, hogy a sofőr elhagyta a baleset helyszínét egy kisebb koccanás után vagy nem állt meg a rendőr utasítására valami piti szabálysértést követően, talán könnyebben megértjük majd, mi motiválta a vezetőt a normális ésszel kockázatosnak tűnő, de egy fantomcég autóját vezető, a kocsival nem összekapcsolható személy esetén már logikusnak látszó döntésre.
A hazai közlekedésrendészet több mint öt éve ismeri ezt a jelenséget, de mindezidáig sem a Belügyminisztériumon belül, sem más minisztériumok bevonásával nem sikerült megoldást találni a problémára, hiába említették a nyilvánvaló közlekedésbiztonsági aggályok mellett a behajthatatlan bírságokból származó, évi több milliárdos bevételkiesést is különböző fórumokon. Pedig állítólag nem is lenne olyan bonyolult az a megoldás: ha a rendszám alapján kiszabott bírságok rendezéséig az autó elidegeníthetetlenné válna, az bizonyára megremegtetné a tollat a kocsijukat hajléktalanok által birtokolt cégekre írató ügyfelek kezében. (Zárójelben megjegyezzük: az objektív felelősség visszás, a személyi szankciókat elkenő rendszerével kapcsolatban Egyesületünk által már sok éve megfogalmazott javaslat, a szabálysértő járművezető azonosításának egyszeri megtagadása után a járműre kirótt menetlevél-vezetési kötelezettség is megoldhatná ezt a problémát is.)
Úgy tudjuk, a dobós cégek törvényen kívüli autóinak ügyét jelenleg kormányszinten tárgyalja az államigazgatás. Mindannyiunk érdekében őszintén reméljük, hogy mielőbb intézkedés is születik a büntetlen száguldozás egyszerű és olcsó megváltásának lehetősége ellen. Reméljük, nem kell már sokat várni erre - a rendőrség 2018 év vége óta figyeli tehetetlenül a VÉDA-kapuk akár naponta többször is a kiszabható maximális bírságnak megfelelő tempóval átszáguldó érinthetetleneket, sőt: 2015 óta rendelkeznek bizonyító erejű adatokkal az esetenként akár százas nagyságrendű autóflottákat üzemeltető, sokmilliós behajthatatlan bírságot produkáló, szintén százas nagyságrendű darabszámban működő fantomcégek üzleti modelljéről.
Kiegészítés: a cikk megjelenése után kaptuk a kérdést; a rendőrség elvileg be nem fizetett bírság esetén hivatalból megindítja a jármű kivonását a forgalomból - hogyan működhet mégis ez a bírságelkerülő módszer? Mi is rákérdeztünk erre rendőrségi forrásoknál, de Zách Dani, aki a Telexre írta meg a sztorit, hamarabb választ kapott: mivel a kivonási folyamat átfutása legalább 2-3 hónap, a "dobós cégek" a gyakori ingyenes átíratgatással mindig elé tudnak vágni a kivonásnak. Így megy ez.
